Rettenetes ajándék a látás. Persze nem a szemünk és agyunk közreműködésével létrejövő biológiai folyamatra gondolok, amivel Isten megajándékozott minket. Arra a látásra gondolok, amelyet úgy fogalmaz meg a Biblia, hogy látja a láthatatlant. S talán még ennél is több, nemcsak látja a láthatatlant, hanem azt látja, amit a Láthatatlan.
Nemrég olvastuk Bálám varázsló történetét. Háromszor kellene megrontsa Izrael népét, s ehelyett isteni ösztönzésre háromszor áldja meg. S mivel nem tudja megrontani, bár busásan megfizette volna Bálák király, elmondja mit lát erről a népről. Egy pillanatra megadatik Bálámnak úgy látni Izraelt a jelenben és a jövőben, ahogy Isten látja. Ez a látomás Báláknak ítélet, hiszen saját népének a pusztulását jelenti. Hihető vagy hihetetlen, rettenetes, vagy felfoghatatlan, közömbös, mert nem most lesz.
Jeremiás próféta története is jó példa. Ő látja Jeruzsálem pusztulását. Látja, a rengeteg szenvedést, fájdalmat, vért, halált. Megosztja látását mindazokkal, akik tehetnének a pusztulás ellen. De nem hisznek neki. S a pusztulás bekövetkezik. Ő látja, és nem tehet ellene semmit. Megelőzhető, vagy legalább enyhíthető lehetett volna a baj, de nem látták, nem hittek neki.
Rettenetes ajándék a látás. Miért? Azért, mert amit te látsz mások nem látják. S vagy elhiszik neked, vagy nem.
Ezért rettenetes ajándék a látás, mert nem tudod elhitetni másokkal, hogy amit te látsz az valóság. Isten neked megmutat valamit, de neked kell hihetővé tenni.
Nem egyszerűbb lenne, ha megmutatná másoknak is, amit én látok? Nem, hatékonyabb lenne, ha mindenki láthatna? Talán igen. De nem az a cél, hogy mindenki lásson, hanem az, hogy mindenki higgyen.
Isten rengetegszer megláttatta velem, mit szeretne és azt hogyan szeretné. Úgy látom sokszor magam előtt a teendőket, következményeket, mint Mózes láthatta a szent hajlékot, amit Isten megmutatott neki. Ezt a látást megosztom és néznek rám sokan, hogy komolyan gondolom-e? Normális vagyok-e? El kell hitessem velük, hogy amit látok az Isten terve, valósága. Aki szeret engem, lehet bolondnak néz, de hisz nekem, s követ a megvalósításban, ami aztán megvalósul. Együtt éljük át, annak a beteljesedését, amit nekem Isten mutatott. De vannak, akik nem hisznek nekem, s nem jutunk semmire, sőt talán még ellenállnak, s ezért kimaradnak annak a megéléséből, amit Isten elvégzett.
Isten a bizalom útját választja, hogy embereket vonjon be a terve megvalósításába. Egyeseknek megadja a látás ajándékát: néha betekinthetünk abba, amit ő lát. De nekünk kell meggyőzni másokat arról, amit látunk.
Rettenetes dolog a látás, mert nem sikerül mindenkit meggyőzni arról, hogy merre és hogyan tovább. Sokan hullanak el, buknak el, azért, mert te láttál valamit és megosztottad velük és mégsem voltak képesek elhinni neked. Isten mégis ezt az utat választja, a meggyőzés útját, a bizalom útját, a szeretet útját. Ezen keresztül akar meggyőzni minket arról, ahogy minket lát, s amit tervez velünk.
Jézus útja is ez volt. Ő mindent látott, tudott, értett, s nem adott más jelet, csak egyedül a szeretetének a jelét, a keresztet, amin keresztül akar meggyőzni bennünket, hogy hogyan lát minket az Isten és mi a terve velünk. Hinni kell neki és benne, hogy a miénk legyen az, amit mi csak tükör által homályosan láthatunk.
Rettenetes dolog a látás, mert kaput nyithat a boldogság felé, és mégis rengeteg a boldogtalan ember. Miért nyithat kaput a boldogság felé?
Jézus Tamás kételkedésére azzal válaszol, hogy megláttatja magát. Tamás érzékelhet, tapinthat láthat. Mégsem őt nevezi boldognak, hanem azokat, akik nem látnak és hisznek. Azok a boldogok, akik bízni tudnak, azokban, akik látnak, és megosztják látásukat, vele. Szeretik, és ezt a szeretetet kételkedés és feltétel nélkül el tudják fogadni. Boldogok, akik ki tudják magukat szolgáltatni mások szeretetének, akik engedik, hogy vezessék őket, és bátran bízzák rá magukat, azok tapasztalatára, akiknek Isten már többet mutatott. Akik képesek magukat rábízni valakire. Akik képesek hinni… Boldogok, akik bíznak azokban, akik látják, amit a Láthatatlan láttat velük. Rettenetes dolog a látás, ha senki nem hisz neked… De milyen hatalmas áldás, ha hisznek és követnek téged…
„Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” 1Kor 11,1;
Írta: Szanyi György lp.