Egy nemrég érkezett hírlevélben olvastam: a Szívünkön, mintsem a nyakunkon a karácsony. Megfogott ez az üzenet. Jézust követő emberként a szívünkön, a szívünkben kell érezzük a karácsony közeledtét. A Megváltó születésének a napját. Hiszen ez változtatta meg az egész életünket és a világ életét is, hogy Isten elküldte őt közénk. Bár ember szülte és nevelte, de az Isten fia volt, akiben gyönyörködött az Atyja. Róla szóltak a próféciák is az Ószövetség idején.
A karácsony is, mint minden ünnepünk feloldódik a hétköznapok rohanó világában. Elment a fókusz. Nem figyelünk rá, nem fontos annyira, mint kellene. A lényeg marad ki és el: a Megváltó születése. Fontosabb, hogy mindenki megkapja az áhított ajándékot, hogy roskadásig legyenek az asztalok, hogy végre lehessen egy jót enni és inni. Jézus születésnapja ezek mellett úgy eltörpül. Ha tíz járókelőt megállítanánk és megkérdeznénk arról, hogy mit ünneplünk karácsonykor, szerintem mindannyian elcsodálkoznánk válaszaikon. Nem születésnapi tortát kell sütni, nem kell neki ajándékot sem hozni, mint születésekor tették azt a bölcsek, hanem egyszerűen úgy kell élnünk, hogy ő él a szívünk közepén és ezáltal a karácsony is más értelmet kap.
Ez az első olyan karácsonyom, amit már más szemüvegen keresztül látok. Már nem akarom mindenáron feldíszíteni a lakást, nem akarok újabb és újabb díszeket beszerezni, járni a boltokat mindenféle mütyür után. Nem akarom bújni a netet sem, hogy mi a legújabb karácsonyi trend és melyik csúnya pulcsi most a menő. Már nem akarok drága ajándékokat sem, de akarok örömet okozni másoknak. Idén már belül akarok ünnepelni és készülődni a Karácsonyra. Olvasni, hallgatni, imádkozni, énekelni, lélekben készülődni. Ételt készíteni a rászorulóknak, szebbé tenni valakinek a karacsonyát. 24-én templomba menni. Karácsonykor felolvasni a családnak Lukács Evangéliumából a történetet. Együtt lenni vele és a szeretteimmel. Ez a vágy ég a szívemben.
Írta: Orosz-Dandé Éva