Az idei karácsony egyik érdekes megfigyelése számomra az a tény, hogy a közösségi médiában milyen vita folyik arról, hogy mi is az ünnep igazi értelme. Szeretet, ajándék, Isten, Jézus, Santa Claus, Grincs, sorra váltják egymást a megosztásokban, s bár nem nyíltan, de egyik a másikat überelve próbálja a maga igazát tolni. Néha igazi vitacsörtékben csúcsosodik ki ez a minta, de leginkább csak csendben észlelhető. Nyugodtan ki lehet mondani, hogy a karácsony egyesek számára elveszítette azt az igazi értelmét, amiért az ünnep létrejött. Senki sem tagadja, hogy ez egy keresztyén ünnep, pontosabban Jézus Krisztus születésének az ünnepe.
Talán még kellékként sokaknak ott van a szóhasználatban, hogy mit hoz a kis Jézuska, de valójában egy mikulási szintre degradált jelenségről van szó, semmi többről. Általános felfogás, hogy a szeretet ünnepe a karácsony, aminek a középpontjában a család van (vagy a szeretteink), akiket ilyenkor megajándékozunk. Azt sem tagadom van egy vallásos jellegű hangulata, de ettől független módon is megállja a helyét. Mert szeretve lenni jó és még szeretni is jó.
Arra jöttem rá, nem akarom megvédeni a karácsony üzenetét. Nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy mi az igazi értelme, honnan ered. Akár akarjuk, akár nem, minden Isten nélkül megélt mozzanata is Istenre mutat. Hiába minden erőlködés, a mélyről mindig feljön az eredet. Isten szeret minket. Szeretete egy családba érkezett, fiúgyermekként. Ebben a fiúgyermekben ajándékozta meg önmagával Isten ezt a világot. Meghalni jött ebbe a világba, de nem értelmetlenül, hanem azért, hogy minket megmentsen: áldozatot hozott értünk. A szeretetben, az ajándékban, az áldozathozatalban, a családi összejövetelben, a karácsonyi fényekben mindenben ott van Ő.
Nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy hogyan kellene jól ünnepelni, mire kellene odafigyelni, mit kellene csinálni. Egyszerűen meg akarom élni a karácsonyt. Észrevenni a mosolyokban az Isten mosolyát. A megterített asztalban Isten gondoskodását. Az ajándékozásban felfogni, mennyire megajándékozott vagyok Jézus Krisztusban. A családi együttlétben egyszerűen meg akarom élni, hogy közöttünk van és milyen jó így együtt lenni. Csak meg akarom élni az ünnepet, s benne lenni Isten nagyszerű jelenlétében.
Karácsonykor Isten belépett a mi világunkba, és a maga egyszerű, nyomorult szegénységében megélte az életünket, s így értelmet adott ennek a siralomvölgynek, mert egyszerre a siralomvölgy Isten jelenlétének a helyszíne lett. Úgy, ahogy az a mocskos istálló Isten Fiának szülőhelye, s egy összetákolt jászol a bölcsője.
Akkor miért ne lehetne az ünnep istentisztelet, Isten szeretetének a megtapasztalása?
Az lesz! Igen az, mert Isten testté lett, s miközöttünk lakozik! És én látni akarom, és látom az ő dicsőségét… Mindenben látom és látni akarom jelenlétét, érezni szeretetét! Én így ünneplek! Egyszerűen megélem a karácsonyt! Se többet se kevesebbet nem akarok! Neked is ezt kívánom!
Írta: Szanyi György