Egy hitmélyítő hétvége margójára…
Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsoltárok 46:11)
Csendesedtél már el úgy igazán? Amikor csak belülre, magadra és Istenre figyeltél?
Úgy érzem, van, hogy félünk a csöndtől, – köztük én is – és megijedünk tőle. Ezért talán próbáljuk mindig magunkat körülvenni valami zajjal. Ha egyedül is vagyunk, szól a zene, felhívunk valakit, akivel elcsacsogunk, bekapcsoljuk a tévét. Kinyitjuk az ablakot, hogy zaj szűrődjön be rajta keresztül……..mert mikor csönd van bennünk, akkor elkezd az agyunk dolgozni, elkezd járni és hol jobb, hol rosszabb gondolatokat hoz elő belőlünk. Amit nem mindig élünk meg pozitív dologként. Pedig, ha elcsendesedünk, meghalljuk az Úr hangját, ahogy szól és megszólít bennünket. Gondolj bele, mikor lecsendesedve olvasol például egy-egy igemagyarázatot, szinte kiabál belőle az Úr hangja, de ha ugyanezt teszed pl. mikor szól a tévé vagy beszél hozzád a családod valamelyik tagja, egyik füleden be, másik füleden ki az, amit olvastál.
Elcsendesedni, erre kiváló alkalom egy hitmélyítő hétvége, egy lecsendesítő lehetőség. Sólyomkőváron ez megadatott nekem immár két alkalommal is. Sosem gondoltam, hogy én erre képes vagyok. A folyton izgő-mozgó személyiségem, a folyton járó agyam, a családomért aggódó természetem Isten jelenlétében képes volt lecsendesedni és ki tudtam zárni a külvilág történéseit. Ez az Úr ajándéka volt nekem is és mindazoknak, akik részt tudtak venni ezeken az alkalmakon.
Csak az igére figyeltem, a magyarázatokra, a csoportbeszélgetések őszinte hangjaira és arra, hogy ezzel nekem mit üzen az Úr. Első alkalommal Jónás könyvét dolgoztuk fel és vontunk párhuzamot a saját életünkkel, hogy mi is elmenekülünk-e, mint Jónás vagy szembenézünk és az Úr szavát követjük. Ekkor következett be a bűnlátás is az életemben, tisztán kirajzolódott előttem, hogy amit én nem annak hittem, az bűn Isten szemében, amiért bocsánatát kell kérnem. És nem csak az ő bocsánatát kell kérnem, hanem azokét is, akiket megbántottam bűnös cselekedeteimmel. A második alkalomkor a Szentek legyetek témakörét jártuk körbe, amit személy szerint már kicsit nehezebben emészthetőnek éreztem. Itt Mózest állította középpontba az ige. Idén is nagyon jó érzés volt megtapasztalni a testvéri közösség és család erejét. Dicsőíteni Istent és őszintén beszélgetni úgy, hogy az ige volt a középpontban. Mellette természetesen volt sok nevetés, kötetlen beszélgetés, hosszú séták és jó étkezések.
Az elcsendesedés mellett az Úr megajándékozott engem két, számomra azóta nagyon fontossá vált ember barátságával is. Akikkel sokat beszélgetünk, akikben barátokra leltem, akik az Úrban járnak és naponta beszélgetünk róla is és magunkról is. Igei üzeneteket, magyarázatokat osztunk meg egymással és könyveket ajánlunk a másiknak. Ezzel bátorítjuk, ha elcsüggedt valamelyikünk és együtt örülünk, hogy valami boldogságos esemény történt az életünkben. Bár különböző a személyiségünk, de Jézus csodás munkájának hála, tökéletesen működünk együtt. Istené legyen érte a dicsőség!
A következő alkalomkor csatlakozz te is hozzánk és tapasztald meg az elcsendesedésben az Úr Isten igazi jelenlétét.
Írta: Orosz-Dandé Éva