A női csendeshéten történt, Biatorbágyon
Megérkezésünkkor mindenki kapott egy igét, egy kis személyes magyarázattal. Ezért sokat imádkoztak a szolgálók, hogy mindenkihez szóljon az Úr az ige által. Az én igém a következő volt: ,, Ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.( Róm 10,12-13)
A személyes magyarázata ennek ez volt: ha azt akarjuk, hogy Isten folyamatosan betöltsön gazdagságával, meg kell üresítenünk magunkat. Ez egy életen át tartó folyamat. Nem lehet egyszerre és mindenkorra letudni. Az Úr ismeretében egyre mélyülnünk kell.
Igazából már akkor úgy gondoltam: ez tuti nem nekem szól. Egész héten Lukács Evangéliumát vettük: Máriát és Mártát, az elveszett juh, az elveszett drahma, az emmausi tanítványok és Zákeus történetét. A végén ezek a tanítások kirajzolódtak előttem és össze tudtam kötni a személyes igével! Az Úristen egyértelműen szólt hozzám!
Amit megértettem belőle az ez: Én Márta vagyok! Aki állandóan tesz- vesz, süt- főz, minden mást csinálok, csak éppen azt nem, amit kellene. Autóvezetés közben imádkozok úgy, hogy még a kezemet sem tudom összerakni, mert fogni kell a kormányt. Az imádságaim általában gondolatban zajlanak, jöttömben mentemben. Este is csak felületesen elrebegem az imát. A Bibliát már nagyon ritkán olvasom hosszasan tanulmányozva, inkább csak megnézem benne, ami épp érdekel. Helyette olvasom a sok áhítatos könyvet és nem mellette! Pépet eszek!
Csodálkozom, hogy nincs meg az az érzés, amit a megtérésemkor tapasztaltam. Akkor nagy buzgósággal, örömmel olvastam a Bibliát, alig vártam, hogy eljöjjön az az idő, hogy tudjam tanulmányozni. Most meg nem érzem azt az erős vágyat ez iránt. Ez elkeserít. Sokszor imádkoztam ezért a kocsiba vagy mikor hol. Megértettem a választ! 😊
Ami ez: Legyek Mária és boruljak le Jézus lábaihoz és ne csak a ház körüli munkákkal és a saját dolgaimmal foglalkozzak. Újra szánjak az imádságra időt: otthon, térden állva, mint régen.
Ne csak áhítatos könyveket olvassak, hanem a Biblia legyen az alap. Mert Jézus a szívemben van, de már nem középen. Hívjam újra középre! Üresítsem meg magam ettől a sok felesleges dologtól, ami elveszi az időt, hogy valóban az Úrra figyeljek! S ha ezt mind megtettem és ez nem egyszeri, hanem állandó, folyamatos lesz az életemben, akkor majd fogok kapni választ is a kérdéseimre!
Az utolsó nap Úrvacsoráztunk. Ötösével kellett kimenni és minden 5-ös csoport más-más áldást kapott. Az enyém ez volt: Boldog ember az, aki a kísértésben kitart. Rájöttem: nekem az idő a kísértés, ezen változtatnom kell.
Örülök, hogy ezt megláttatta velem az Úr🥰🙂, igyekezni fogok ezt rendezni! ❤️
Írta: Hoffmanné Fedor Ibolya