Tudom, hogy már bőven a hátunk mögött van Húsvét ünnepe, de eltartott egy darabig, amíg megfogalmazódtak bennem ezek a gondolatok.
Miért érzem úgy, hogy ez volt az első Húsvétom? Mert most éreztem meg igazán mit is „ünneplünk” ezen a napon valójában?
Gyerekként csak annyit jelentett számomra, hogy jönnek a locsolók és utána nagymamámhoz utazunk. Kamaszként már bujkálást a locsolók elől. Felnőttként egy jó kis családi összejövetellé alakult át.
Mikor már nekem is lett családom, fontosnak tartottam, hogy a locsolkodás hagyományát megismerjék a fiaim, így az ünnep ismét erre kanyarodott vissza, de semmi többet nem jelentett nekem. Annyit tudtam, hogy Jézust keresztre feszítették és feltámadt. Ez azonban csak felszínes ismeret volt a számomra. Még templomba se mentünk el (nem úgy, mint Szenteste).
Megtérésem után a karácsonyra nagyon készültem. Vártam a csodát – ha szabad így fogalmaznom. És őszintén megmondva nekem nem jött át szinte semmi. Kicsit csalódtam is magamban, mert még könyveket is vettem, annyira akartam, hogy ez az ünnep más legyen. Figyeltem, kerestem, mégis elmaradt a csoda. Idővel megkaptam a választ is az Úrtól…nyugi…nem erre van szükséged…majd Én megmutatom neked. Kicsit várnom kellett, de ahogy megígérte, megmutatta.
Virágvasárnap előtt bibliaórán, ahogy hallgattam az aznapi igét, egyszer csak azt éreztem, mintha én is a tanítványok között ülnék és Jézus nekem is mondaná a szőlőtőke példázatát. Leírhatatlan élmeny volt. Azonban ezek után sem készültem különösebben a húsvétra. Talán annyiban, hogy tudtam, templomba menni fogok. Aztán jött a nagypéntek előtti biblia óra. Na ott már tudtam, hogy ez idén más lesz. Nem csak munkaszüneti nap. Úgy érzem az Úr akkor megéreztette velem, min mehetett át Jézus, milyen szenvedések, fájdalmak, bántások érték őt.
Akkor értettem meg, hogy mit tett értem, értünk ott a Golgotán. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy én a történesek töredékét vagyok képes átérezni innen a székemből, ahol most is ülök. De ez épp elég volt abban a pillanatban ahhoz, hogy Nagypénteken semmimást nem tudtam kimondani ima közben csak azt, hogy mennyire hálás vagyok azért, amit értem is tett, azért, hogy értem is átment azon a szenvedésen.
Hálás vagyok, hogy engem is megváltott a kereszten. Aznap csak hálaima hagyta el a számat! Ezek után a húsvét már egyáltalán nem a locsolódás hagyományával telt, hanem a feltámadás ünnepével. Mennyire más lett így! Na ezen az ünnepen megéltem a csodát, pedig nem is készültem rá!
Visszanézve látom azokat a fő vonalakat és állomásokat, amin az Úr idáig elvezetett:
– játhattam felnőtt konfirmációs előkészítőre,
-azt érezhettem, hogy a tanítványai között ülök én is a szőlőtőke példázatának hallgatása közben,
– Virágvasárnap konfirmálhattam,
– megéreztette velem a Nagypéntek erejét,
– mindezek után Húsvét első napján először Úrvacsorázhattam.
Mi ez, ha nem az Úr csodás terve arra nézve, hogy úgy léphessek az Úr asztalához, úgy lehessek vele közösségben, ahogy azt ő elrendelte. Innentől kezdve számomra ez nem egy letudnivaló családi esemény, hanem a mindennapjaim ünnepe lett! Ezért volt nekem az idei az első Húsvétom!
Írta: Sáfár Noémi