Isten átformáló ereje

A Tékozló fiú történetén keresztül…

A megtérésem után Isten tovább formált, hiszen átadtam neki az életem. Ő tudta csak az ítélkező személyiségemet átformálni. Amióta az Úr Jézus áll életem középpontjában, gyakran veszem észre saját hibáimat, és ezért hálás vagyok. Régen olyan hamar tudtam másokat el/megítélni, így utólag már szégyellem magam érte. Nem ismertem korábban a Szerető Istent, csak a félj, mert az Isten megbüntet oldalát.  Ezt a téves elképzelést, a büntető Istenről az Úr Jézus teljesen átformálta bennem.

Tavaly nyáron részt vettem a biatorbágyi csendeshéten. 5 nap Jézus Krisztus tanításaival összezárva, elcsendesedve és csak ráfigyelve. A világ zajától távol: nincs rohanás, munka, főzés, gyerekek, férj, az egyéb családtagok és barátok – egyedül csak az Ige és a Tanítás.  (Úgy indultam el erre a hétre, hogy vajon milyen bűnömmel kell szembenéznem, miben akar megítélni az úr? Úgy mentem, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, hiszen az mindenképpen a javamat szolgálja, még ha fájni is fog).

A történet, ami fordulatot hozott azon a héten, a tékozló fiú története volt. Az az önzetlen szeretet, amivel az atya engedte elmenni a fiát, minden jogtalan vagyonával együtt és a fiú (akiben magamat láttam), hogyan tékozol el mindent. Összeállt a kirakós minden képkockája, amiről a következő bekezdésben mesélek.

Én voltam az a tékozló. Magamat láttam meg a történetben, mint aki a konformációja után elcsatangolt az önzetlenül szerető Atya mellől, mert majd éli a saját életét. De az Atya – mint ahogy a tékozló fiú apja sem – nem mondott le rólam. Várt, amíg megtapasztalom, hogy milyen az élet, mikor az Atya Istentől távol kerülök. Megengedett mélységeket mindaddig, amíg képes voltam elmenni. Közben türelmesen várt és csak várt. 22 évet. Ekkor történt a fordulat, mert felismertem, hogy elveszett vagyok!!

Istentől távol kerültem (ez a spirituális időszakom volt, amiről előző írásomban írtam) hűtlen lettem hozzá, elveszett vagyok nélküle. Csak a nehézségek, a fáradság, a félelem, a keserűség és a panasz vett körül. Ekkor valaki kezembe adta a Bibliát, elkezdtem olvasni azokat a részeket, amit az illető kijelölt nekem. És éreztem, hogy erre nekem nagyon nagy szükségem van. Ez a könyv beszélt hozzám. Elmondott mindent, ami fáj, ami bánt, imádságban Isten felé. Akkor már tudtam, ez az én utam. Többé nem kell mellékvágány, csak Ő, az Isten. Ez lett a haza vezető utam. „Ez az én fiam, aki meghalt és él”.

Biatorbágyon értettem meg csak igazán, hogy ez volt Istennek az a mérhetetlen szeretete, amivel hazavárt, mint a tékozló fiút az édesapja. Engem is így várt vissza a teremtő Atyám a keskeny útra. Annak a hétnek a végén nem csak megértést kaptam az Isten szeretetéről, de még ajándékot is, ahogyan a tékozló fiú ujjára gyűrűt húzott az apja, úgy ajándékozott meg engem is,  a barátnőből megtért testvérrel. Minden összeállt, amiről Jézus Krisztus a tékozló fiú történetén keresztül el akar nekünk mondani.

Ezt a szeretetet tapasztalom a Bibliaórákon is, mert azóta már nem az ige ítéletét hallom, hanem a megmentő szeretetét. Dicsőség az Atyának.

Írta: Hauler Enikő