Hogyan jött be az Úr az én hétköznapi életemben és hogy lettem az ő gyermeke? Hogyan terelget azóta is szeretettel? Erről szeretnék mesélni.
Az Úr hívogatott, szólított már engem erőteljesebben a Covid óta. Az első igei megszólítás a gyerekek iskolai honlapján jött elém Józsué 1:9. Ami azóta is mindig elkísér: ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened az úr, mindenütt amerre csak jársz. Ákos fiam is ezt kaptam konfirmációs igének. A következő szólás akkor történt, mikor György tiszteletes lett a lelkipásztor. Az egyik első, hanem a legelső prédikációja volt a szőlőtő példázata, mely szintén erőteljesen megérintett.
Majd elérkezett a reformáció ideje, ekkor már 2021-et írtunk, amikor János könyvéből hangzott a prédikáció. Ott, a padsorokban édesanyám mellett ülve jött a felismerés, hogy nekem is megbocsátott az úr. A következő állomás: a gyermekeim 2022 őszén elkezdték a konfirmáció felkészítőt és elkezdtünk közösen vasárnaponként templomba járni. Még ugyanennek az évnek az őszén meghirdetésre került az Alapok nevű kurzus, református hitünk alapjairól. Mikor elhangzott a hirdetés, már éreztem a hívogatást és jelentkeztem. Ezeken az alkalmakon értetem meg, hogy az ige hallásból van és hallgatnom kell az evangéliumot. Hiszen így szólíttatok meg és kapok iránymutatást, üzenetet. Hogy mit tett értem és értünk Jézus. De nagyon bosszantott, mikor Tiszi arról beszélt, hogy romlottak vagyunk, nincs bennünk semmi jó. Fel voltam háborodva, miért mondja ezeket, miért nem a szeretetről beszél? Én jó vagyok, sosem követtem el semmi bűnt.
Erre feleletként érkezett el Sólyomkővár, 2023 kora tavaszán, Jónás igéje és annak boncolgatása, a csoportbeszélgetések. Itt értettem meg, mennyi mennyi mélységemből mentett meg az Úr és volt velem akkor is, mikor én még mit sem tudtam róla. Itt teljesen lecsendesedtem, csak az igére és RÁ figyeltem. A bűnlátás ekkor következett el az életemben. Jézus szépen elém hozta minden addig elkövetett bűnömet, könnyek között kértem tőle bocsánatot.
Az Úr csodás keze barátnőkkel is megajándékozott engem és egyikük személyében vezetőt is adott. Aki végig segít és segített nekem az úton. Jézus küldte őt, hogy ne maradjak egyedül a megtérés útján, hanem tudjak kihez fordulni. Kérdéseimmel, kétségeimmel, ha labilis vagyok vagy ha épp megtapasztalom az Úr csodás keze munkáját.
2023. májusban kezdtünk el közösen dolgozni az aldasleszel.hu blog oldalon – ezen a felületen, amit remélem te is ismersz és követsz rendszeresen kedves olvasó. E feladat elkezdése is – mint annyi minden megtérésem óta – számtalan kérdést vetett fel bennem. Miért pont én, ki vagyok én, hol vagyok én erre alkalmas?. Hiszen alig ismertük egymást Tiszteletessel, az utam legeslegelején jártam, de fellelkesedtem, hogy az Úr rám gondolt és kezdeni akar velem valamit. Küldött az Úr önzetlen segítőket az oldal felépítéséhez, megszólítottam testvéreket, fiatalokat és középkorúakat és időseket, akik szívesen írtak és írnak azóta is, hogy mit jelent nekik Jézus.
Sok félelemtől lettem megszabadítva. Elhagytam az okult dolgokat: nem kopogok le semmit, nem mondom ha valaki tüsszent, hogy igaz. Átmegyek a villanyoszlop és a létra alatt is, nem félek, ha a táskám a földön van, hogy kimegy belőle a pénz. Folyamatosan formál, alakít, kérem tőle mindig, hogy változtasson, formáljon az ő hasonlatosságára és adjon türelmet, nyugalmat, bölcsességet.
És hogy telnek a napok, mióta az Úrral járok?
A bibliaórákat rendszeresen látogatom. Sokat beszélgetünk az igéről, mit jelent nekünk, kiből mit hoznak elő a felolvasott sorok, volt-e már olyan helyzetben, amiről az ige szól. Bár Tiszteletes vezeti, de mindenki szól, akit a lélek szólásra indít és közösen beszélgetünk. Igyekszem bekapcsolódni minden olyan programba, területre, ahol hívást kapok és érzek, szeretnék aktív részese lenni a közösségnek, hiszen a tanítások arról szólnak, hogy legyünk a gyülekezetünk szerves részei, közösségben éljük meg hitünket. Segítem a diakónia munkáját. Szerkesztem az aldasleszel.hu oldalt. A mindennapjai része lett az Úrjézus. Sokat hallgatok, olvasok.
A hitem tartalommal megtöltve szeretném élni, nem csak a szavak szintjén, formalitásban. Jó elmondani már, hogy Isten gyermeke vagyok. Megkaptam a kegyelmet és örök életem van.
Ámen.
Írta: Orosz-Dandé Éva