Uram én mindenért hálát adok

“Hálát adok, Uram, az életért!
Rólad zeng éneket hegy, völgy s a rét!
A napokat Te számolod,
Uram, én mindenért hálát adok!” (Ref. Énekeskönyv 804. ének)

Hálás vagyok Istennek, hogy embernek teremtett és megszülettem. Épp egy nyári napon, a medencében ültem, miközben arcomat a nap sütötte – és eszembe jutott ez a megerősítés magam felé. Annyira idilli volt a kép számomra. A hűs víz, a meleg napsugár, a csend, ami körülvett és az Úrral is tudtam beszélgetni pár mondatot. 

Annyi szépség vesz körül, annyi csodát adott nekünk az Úr ezen az általa teremtett Föld nevű bolygón. Nyitott szemmel és szívvel járva észre kell venni ezeket. A Bibliaolvasó kalauzban olvastam nemrég ezeket a sorokat: “…és teljes bizalommal, örömmel élvezzük azt, ami Isten jóvoltából ebben az életben osztályrészül juthat nekünk. Ahelyett, hogy azt kutatnánk honnan jöttünk és hová tartunk, éljünk Isten iránti tudatos hálaadással a jelenben.” A vége hangsúlyos ebből a gondolatból számomra: a jelenben élni. 

Észrevenni minden napnak a maga csodáját, és erre felhívni mások figyelmét és tenni Isten akarata szerint. A felkelő nap fénye, a lemenő nap csodája, ha kell hűs szellőt küld, ha kell esőt ad a szomjazó földre, ha kell hétágra süt a nap – ezt mind – mind Ő adja nekünk. Embereket gyógyít meg nap, mint nap, húz ki a mély gödörből és ad szabadítást. 

De fel kell fedezzük, hogy a saját életünk is tele van apróbb – és nagyobb csodákkal. Hányszor megtapasztaltam, hogy utazásaink során, vagy közösségi alkalmakkor hiába volt előtte-utána rossz idő, mikor elutaztunk, mikor sor került az eseményre, kiderült a nap, nem esett az eső. Egy kép nagyon belém égett ebből a napi csodából: a Szamos partján ülve, a lemenő nap fényében halat grillezve (melyet férjeink fogtak meg), a barátainkkal beszélgetve egyszer csak abban a csendben megéreztük a teremtésben Isten jelenlétét. Annyira csodálatos volt az a csend, azok a fények, amelyek körülvettek bennünket.

Hányszor kerülsz el te is és én is egy balesetet, mert később indultál el, előbb még letekintettél, de pont jókor emelted vissza a szemed és ott termett egy biciklis a semmiből. Csoda, hogy ebben a szennyezett világban még egészségesnek mondhatjuk magunkat. Munkálkodik az Úr és letekint az övéire. Ha Isten átjárja az életünket, gyümölcsöt termünk és hiszem, hogy megváltozik az élethez való hozzáállásunk…. Aki így látja az életét és így látja Isten teremtő és szerető munkáját, annak mindenben Isten gondviselést kell felfedeznie.

De sajnos sokan szeretnek panaszkodni is, nem tudnak elengedni dolgokat, csak rágják, rágják, mindaddig, amíg fel nem emészti őket. És ezzel hatással vannak a körülöttük élőkre. Hiába jelzed, mondod el a meglátásaidat: megsértődnek vagy azt mondják, nem kértek a tanácsodból. Pedig te csak annyit szeretnél, hogy ők is vegyék észre a jót, a szépet.

Aki Jézussal jár, az megérti, hogy minden élethelyzet, minden negatív vagy pozitív történés azt szolgálja, hogy mi közelebb kerüljünk hozzá és megpróbáljuk megérteni, Ő mit akar az életünkkel. Ha ez világossá válik, akkor ezáltal fejlődni tudunk, mint ember, fejlődni tudunk, mint társ, mint barát, mint a közösség tagjai és mint Isten hű szolgái is.

Írta: Orosz-Dandé Éva