Legyetek tanítványok és tegyetek tanítvánnyá másokat….
Egy ideje csak úgy repkedtek felém a tanítványsággal kapcsolatos igék, olvasmányok. Valahogy mindig ebbe akadtam bele. El is gondolkodtatott a téma.
Sokszor beszélgettünk már erről bibliaóran is, igehirdetéseken is elhangzott nem egyszer: legyetek tanítványok és tegyetek tanítvánnyá másokat….
Őszinte leszek, számomra eleinte ez rémisztő dologként hatott. Hogy jövök én ahhoz, hogy másokat tanítsak? Előttem az a kép lebegett, ahogyan az apostolok tanítottak, úgy kellene nekem is. Na ettől kirázott a hideg is. Képtelen lennék emberek előtt megszólalni. Igaz, azt már megértettem, hogy majd, ha az Úr ezt akarja tőlem, akkor ad erőt és szavakat, mint ahogy az apostolokkal is tette.
Azért elég szépen összezavarodtam és csak topogtam magam körül, ha a tanítványságra gondoltam. Repültek felém a szavak, gondolatok: hirdesd az evangéliumot, a szeretetet, szolgálj, tegyél jót másokkal, élj így…élj úgy, tedd ezt…tedd azt, teremj jó gyümölcsöt! De mégis milyen a jó gyümölcs? Az lett a vége, hogy jól bekavartam magamat.
Az Úr azonban szelíd hangon végig suttogott hozzám. Persze én a zűrzavarban nem hallottam meg, csak akkor, amikor már lecsendesedtem. Nem hallható, inkább érezhető szavakkal mondta, hogy tanulsz még, majd idővel…csak ennyi, de nekem elég.
Ma olvashattam egy áhítatot. Abban számomra újra megadta a választ, amit már éreztem egy ideje magamban, de szavakkal nem tudtam megfelelően kifejezni.
„Az Úr olyan embereket is észrevesz és használ, akik a közélet szemében kis emberek. Nincs nagy szavuk vagy befolyásuk. A gyümölcsük nem valami kiemelkedő nagy dolog. Sokszor a világ észre sem veszi. Hűség, erő a nehézségek között, türelem, szívélyesség – főleg otthon- ilyen az észre nem vett gyümölcs. Van, aki házon kívül kedves, de otthon zsörtölődő és fölényes. Ez nem jó gyümölcs. A házbelieknek kell először megízlelniük a gyümölcsöt, amit az Úr Jézus munkál az övéiben. Az sem nagyon lényeges, hogy mindjárt valamilyen lelki munkát végezzünk. Nekünk Isten dicsőségére kell élnünk, az, hogy az ige szolgálatára hív-e minket, az más kérdés. Csak el ne vesszünk, miközben másokat térítünk. A legfontosabb gyümölcs a szeretet és a hálaadás.”
Ezek nem én szavaim, de mintha csak az én érzéseimet, gondolataimat írták volna le.
Hálás vagyok neked Uram, hogy nem hagysz kétségek között és elküldted nekem ezt az áhítatot. Köszönöm, hogy szelíden velem vagy. Kérlek taníts és vezess tovább a te utadon, mert egyedül elvesznék. Ne engedd el a kezem még akkor sem, ha én húznám el tőled. Dorgálj meg, ha kell, mutasd meg mit kell még kigyomlálni az életemből. Hálás vagyok kegyelmedért, amiért megmutattad a világosságodat és más látást adtál nekem. Imádkozom azért, hogy ezt tovább tudjam adni a Te dicsőségedre. Ámen
Írta: Sáfár Noémi