Olyan jó volt részese lenni annak, hogy a karácsony közeledtével sok mindenkiben megfogalmazódott az a gondolat, hogy szebbé tegye mások karácsonyát!
Voltak, akik azzal a kéréssel kerestek meg, hogy szívesen sütnének több tálca süteményt ajándékba, ha el tudnánk juttatni olyan családokhoz, ahol nagyon kevés, vagy egyáltalán nem is kerül sütemény az asztalra. Több rászoruló gyereknek sikerült szép ajándékcsomagot készíteni. A közös munka, a szeretettel összekészített csomagok, mind-mind engem is feltöltöttek.
Úgy gondolom, hogy talán azért tudok könnyebben kapcsolódni a szegényekhez és a rászorulókhoz, mert nem érzem azt, hogy le kellene hajolnom hozzájuk – hiszen én is ott vagyok. Egy vagyok közülük.
Ugyanabban a valóságban élek. Tudom mi a nélkülözés, mert magam is hasonló körülmények között nőttem fel. Ez megtanított arra, hogy a nehézségeket átélve, jobban megértsem azokat, akik most küzdenek. A saját élettapasztalataim révén, hitelesen tudok jelen lenni ebben a szolgálatban és segíteni másokon.
Hálás vagyok Istennek, hogy a szívembe ültette az ajándékozás szeretetét. Igaz a mi ajándékaink csak múló ajándékok! Számomra a legnagyobb ajándék maga Jézus! Sajnos én őt nem tudom tovább ajándékozni! Pedig mennyi ember szívébe belevarázsolnám, ha tehetném!
Hisz Jézus jelenléte örömöt, békét és reményt ad, amely minden körülményen felülemelkedik!
Mennyivel könnyebben, boldogabban viselnénk a nélkülözést, a terheket, ha Jézussal a szívünkben élnénk!
Én ezt kérem, hogy te – aki olvasod – e sorokat és még nincs Jézusod, tudd megnyitni a szíved őelőtte. S legyen neked is legnagyobb ajándékod!
Írta: Hoffmanné Fedor Ibolya