XCC – amikor először hallottam ezt a mozaikszót, még fogalmam sem volt arról, hogy mi is
ez. Feleségem nevezett be erre a túrára, karácsonyi ajándékként. Semmit nem tudtam róla,
hogy ez mit takar, csak annyit, hogy férfiaknak szóló, több napos sátorozós túra a vadonban.
Úgy gondoltam, ez nem lehet olyan nagy dolog, voltam katona, kaptam kiképzést, szeretek
sportolni és simán menni fog. Telt az idő, nagyon nem is kutakodtam utána mi is ez, nem
foglalkoztam vele, amíg nem kezdtek el jönni az e-mailek, hogy lassan itt az idő, készüljünk
fel. Kaptunk egy listát, mit vihetünk magunkkal, azon kívül semmit, de ami a listán van
mindent.
Lassan megtudtuk, hogy kikkel leszünk egy csapatban, több mint 100 férfi indul ilyenkor
útnak – mi 130-an voltunk – 8-12 fős csapatokra osztva. Megkaptuk a helyszínt is, hogy hova
kell mennünk. Már indulás előtt egyeztettük, hogy ki kivel fog utazni. Én senkit nem
ismertem, de ekkor már nagyon vártam, mi lesz ez a rejtélyes kaland. Összeállt a felszerelés:
sátor, hálózsák, túracuccok és irány a vadon, indult a kaland, kihívás, csapatmunka. A túra
folyamán gyönyörű tájakon vezetett az utunk. Egy profin felépített, fantasztikus emberek
irányításával zajló kalandot élhettünk/élhettem át, amire egyáltalán nem voltam felkészülve.
A fizikai képességeink, erő, kitartás igen megmutatta, hol vannak a határaink. Itt nem számít,
hogy ki vagy a civil életben, mennyire vagy sportos, vagy egyáltalán nem, mindenki
megcsinálja, mert igazi csapatmunka.
Említettem, hogy kaptunk egy listát, hogy azon, ami szerepel, mindent vigyünk magunkkal.
Na, én egy jelentéktelennek tűnő dolgot, felülbírálva az utasítást, nem vittem magammal. Hát
mit mondjak, meg is kaptam az árát. A túra egyik szakasza éppen ennek hiányában vált
számomra a legnehezebben teljesíthető résszé. Itt szembesülhettem az önfejűségem árával.
Ezen a ponton – ami engem átsegített – egyedül az ima ereje volt. Ez volt, ami kipótolta a saját
elfogyott erőmet. Isten valóságos jelenlétét itt tapasztaltam meg teljes valójában.
Én ezt a megtapasztalást hoztam magammal haza erről a túráról. De biztosan mondhatom,
hogy minden férfitársamnak adott valami pluszt az életéhez, mire utunk végére értünk. Kinek
a határai, kinek a terhei, kinek a gyengeségei, kinek a küzdelmei kerültek előtérbe, és
maradtak a hegyen, mert kisebb, nagyobb mértékben mindenki megújulva, változásokkal,
erővel térhetett haza.
Ne gondold, hogy te nem tudod megcsinálni, mert ez a 72 óra olyat ad, amit te sem gondoltál
volna magadról. Kívánom minden férfinak, hogy ébredjen fel benne a kíváncsiság és vágjon
bele, mert menni fog.
Nagyon hálás vagyok ezért a karácsonyi ajándékért, mert olyan maradandó élményt kaptam,
amit talán soha nem élek át, ha nem veszek részt ezen a túrán. Köszönöm feleségemnek és
Istennek ezt az igazán gazdag ajándékot!
www.4mhu.co
Hauler Henrik