Mostanában nagyon sok impulzus ért engem a gyülekezet életében. Közös programok, termelői piacon való részvételre készülődés, abaújvári Lelkesítő hétvége, sok-sok beszélgetés bibliaórán, találkozások egymással itt-ott. Felsorolni is hosszú lenne.
Isten folyton formálja a bennem lévő érzéseket, kapcsolatokat. Egyik vasárnapi istentisztelet után különösen megerősödtek az érzéseim, hogy mennyire fontos nemcsak eljárni templomba, hanem egymáshoz kapcsolódni, ismerni és megismerni a Testvért!
A szószékről elhangzott, hogy váljatok építőkövekké, Isten házát, országát építeni! De ez csak úgy lehetséges, ha közel vagy a Testvérhez, ha szolgálatot vállalsz, illeszkedsz a másikhoz!
A prédikáció közben fogalmazódott meg bennem, milyen hálás vagyok az Istennek, hogy engem is építőkővé formált. Igazán erőt, biztonságot és felemelő érzést tud adni a tudat, hogy a másik építőkő lehet bárki, (diplomás, mérnök, szakember, fiatalabb vagy idősebb…stb), nem számít, ha Krisztusban testvérek vagyunk, és együtt szolgálunk, építjük Isten országát!
Isten csodálatos tervének, munkájának vagyunk a megvalósítói ebben a közösségben.
Talán azt az érzést nem is igazán lehet sem papírra vetni, sem megfogalmazni, amit akkor érzek, ha a testvérekkel vagyok együtt és folyik a „munka”!
Ezért bíztatok mindenkit arra, aki most még távol van attól, hogy csatlakozzon a közösséghez, a szolgálathoz, hogy bátran lépjen közelebb a „munkásokhoz”!
Írta: Simonné Katona Katalin