Hatodik évkezdésem Hajdúsámsonban. Az elején megkérdeztem egy kollégámat, mennyi idő kell ahhoz, hogy beilleszkedjünk. A válasz öt év volt. Igaza volt. Kellett ez az öt év, hogy rálássak a dolgokra és jobban kiismerjem magamat mind a gyülekezeti, mind a nagyegyházi, mind a városi viszonyok útvesztőjében. Nem kevésre haladtunk, és nem kevés munka van ebben a haladásban. De a legcsodálatosabb dolgok azok, amelyek csak úgy megtörténtek.
Sokaknak mondtam már, hogy van egy mondat, a Lecsó című rajzfilmben, amely, lehet meglepő módon, de összefoglalja az Istennel való kapcsolatomat és szolgálatomat is. Azt hiszem igazi csattanója a filmnek, ami kifejezi az elismert kritikus “kis séfbe” (aki egy patkány) vetett bizalmát. Így hangzik: “Lepjen meg!” (Aki nem látta a filmet okvetlen nézze meg, nagyszerű üzenetei vannak és nagyon szórakoztató) Szó szerinti értelemben vettem át, és használom azóta is sokszor elmondva Istennek is: “Lepjél meg, Uram!”
Az általa készített meglepetések csodásak. Nem mindig szájunk íze szerintiek, de csodásak. S bizony, voltak meglepetések az elmúlt öt évben. Olyan szabadítások, amire nem számítottam. Olyan megtérések, amelyek csakis tőle jöhettek. Olyan oltalom, amit én nem tudtam volna elrendezni, de ő meglepett. Olyan fejlődés, amit a gyülekezet nem tapasztalt eddig. S olyan területek elfoglalása, amelyet nem tehettünk volna meg nélküle. Igazi meglepetés buli volt ez az öt év. Csak kapkodtam a fejemet, mikor elgondoltam, mennyi mindenben tapasztaltam Őt. Nem is igazán tudom megköszönni Neki ezeket csodákat! De próbálkozom vele…
Így az év kezdetén újra tervezőre fogtuk. Igaz, nem most kezdtük, hanem még ősszel. De leginkább arra várok, hogy a tervek között mennyi meglepetés lesz. Akik tervekhez ragaszkodnak, azok nehezen értik meg, hogy sokszor jobb eltérni tőlük, mint követni őket. Hiszen nekünk nem a terveket, hanem Krisztust kell követni. Nem mindig tudjuk lemásolni az isteni tervet, de mindig követhetjük Krisztust. A követés mindig felül kell írja a tervezést. Mert ugye az ő gondolatai nem a mi gondolataink, s az ő útjai, nem a mi útjaink. Csak annyit látunk meg belőle, amennyi a következő lépéshez szükséges.
Ott meg csak egyetlen kérdés számít: Meg merem a tenni, amit meg kell tennem? Néha az is meglepő, amit kér tőlem Jézus, de az igazi meglepetés akkor következik be, amikor engedelmeskedem. Akkor jön az a rácsodálkozás, ami után nem marad más csak a dicséret. Hogy ne szaporítsam a szót. Egy dolgot szeretnék az idén is: “Lepjél meg Uram!” Nem tudom, hogy készen állok-e a meglepetésre, de tudom, nagyszerű dolgokat készítettél nekem, egyről sem akarok lemaradni.
Írta: Szanyi György lelkipásztor