Ennyi kell, hogy megszólítsunk egy embert és megismerjük a történetét. Ez nem soknak tűnik így leírva, de ha meg is kell valósítani, akkor már nehezebb helyzetben vagyunk. Az Úr elgondolkodtatásra késztet a missziós parancs teljesítésével kapcsolatban. Sok igei üzenet, sok igehirdetés vagy bibliaórai téma ez, hogy tanítvánnyá kell tenni minden népeket, hogy hirdetnünk kell az evangéliumot, hogy nem szabad, hogy bárki is elvesszen, különösen nem a családtagjaink. Hiszen Jézus is azt mondta, hogy „Azért jöttem, hogy megkeressem és megmentsem, aki elveszett”. Az EMBER a lényeges Jézus számára, akik magányosak, akik betegek, akik kirekesztettek, akik elcsüggedtek, akik a bűnük terhe alatt összeroskadnak, és úgy érzik nincs tovább, és sorolhatnám.
Ezt olyan szépen elültette a szívemben az Úr, hogy engem ez komolyan foglalkoztat is. Ennek tükrében, Tiszi ajánlására kezdtem el egy könyvet olvasni. Bill Hybels-nek hívják az írót, a címe: Csak pár lépés. A szerző három lépést határoz meg a cél elérésére, egyenesen azt mondja, éljünk 3D-ben, azaz: vágjunk át egy termen, lépjünk oda a másikhoz és dolgozzunk azon, hogy barátokat szerezzünk. Ismerjük meg ki ő, honnan jött, mi a története, és végezetül döntsük el, mi legyen a következő lépés, azaz kövessük a Szentlélek vezetését. Ahogy a szerző is leírja Krisztus követőként senki sem vitatja, hogy az embereket az Úrhoz kell vezetnünk, csak sokan küszködünk azzal, hogy ezt hogyan is tegyük és valósítsuk meg a saját életükben.
Ha belegondolunk, nem nagy dolgokat vár el tőlünk az Úr. Azt szeretné, hogy kezdjünk el beszélgetni a másikkal, ismerkedjünk vele, tudjuk meg ki ő, és egy-egy nyíltabb beszélgetés során azt is megtudhatjuk beszélgetőpartnerünkről, hogy mi nyomasztja éppen, hol vannak elakadásai és ezzel további lehetőség nyílik számunkra a másik megismerésére és a kapcsolódásra. Jézus sem azt várja el tőlünk szerintem, hogy „nyomuljunk”, hanem hogy életünkkel, szavainkkal és tetteinkkel megmutassuk a másik embernek, hogy így is lehet élni. Mivel azt szólja a száj, amivel tele van a szív, ha Jézus Krisztussal van tele, akkor ezt fogjuk mások felé is közvetíteni. Legyünk kíváncsiak a másik emberre!
Egy kedves történet jutott eszembe nemrég erről. Egy kedves ismerősünk mindig azzal csipked bennünket, hogy szektába járunk. Poénnak vesszük fel a férjemmel, de hála legyen az Úrnak ő is másként vélekedik már a közösségünkről. Eljött ugyanis egy közös főzési alkalomra a gyülekezetbe, ahol kedves, szeretettel fogadó-és befogadó emberekre talált, akik odaléptek hozzá, akik kíváncsiak voltak a történetére. A következő találkozásunknál azzal fogadott, hogy milyen jó emberek vannak itt, és ha nem utaztak volna el, még az Istentiszteletre is eljött volna. Erről beszél szerintem az író is, hogy lépjünk oda, szólítsunk meg számunkra ismeretlen embereket, és őt elkezdi vonzani Krisztus. Lehet ilyen kis lépésekkel, de beindul a vonzás. Ő még nem tudja, hogy ezt a vonzást ki végezte el, de mi, akik hitben járunk, tudjuk, hogy csakis az Úr az, senki más.
Amint a mai bibliaórán is tanultuk János evangéliumából, hogy az Atya kezd el vonzani, aztán az Atya kezd el tanítani, azaz amikor már te kutatod az írások értelmét, az üzenetét keresed. És e sorok írása közben döbbentem rá, hogy mi bibliaórán ezt csináljuk, tanulmányozzuk az Írást. Imáimban hordozom, hogy Jézus 2026-ban vezessen oda három olyan emberhez, akik számomra még ismeretlenek. Akiknek megismerhetem a történetét, akiknek szólhatok az evangéliumról és Jézus Krisztusról, hogy mit tett érte is és értem is. Nem nyomulva, csak ahogy a Lélek vezet szépen, lépésről lépésre. Hiszen minden ember csak pár lépésre van tőlünk.
Írta: O. D. É