Jóra fordult…
Az istentisztelet után a templomajtónál sírva fogott kezet egy fiatal felnőtt leány a lelkipásztorával. Ő megkérte arra, hogy várja meg, amíg elmegy a gyülekezet és mondja el, mi történt. Kiderült, hogy az elmúlt napokban tűz ütött ki a házban, ahol lakott egy tetőtéri kis lakásban, és az otthona leégett. Sokat spórolt, amíg végre megvehette ezt a kis lakást, most azt sem tudja, mihez kezdjen. Lelkipásztora együtt érző szívvel hallgatta, szeretettel megölelte, majd elbocsátotta.
Végig gondolta, hogyan segíthetne a gyülekezettel együtt, de igazi megoldásra nem jutott.
A fiatal leány elmaradt az istentiszteletekről, el is tűnt a látókörből. Fél évvel később megjelent, és ragyogó arcán látszott, valami nagyon jó történt vele. Beszámolt lelkipásztorának, hogy Isten különös módon megsegítette. A biztosító olyan összeget fizetett, amelyből újjá építtethette a lakását. Nem lett volna pénze az öreg lakás felújítására, de most egy új lakásban élhet. Nagyon hálás Istennek, hogy ilyen nagy megpróbáltatás útján érthette meg az igét: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” / Róma 8,28 /
A lelkipásztor pedig együtt örült vele, és eszébe jutott, hogy egyik nem is olyan régen elmondott igehirdetésében hasonló példát használt. Olvasott egy fiatalemberről, aki hajótörést szenvedett. Egyedül maradt életben a hajó utasai közül, és egy lakatlan szigetre vetődött. Rendkívüli megpróbáltatások között teremtette meg a tovább élés lehetőségét. Sikerült egy kis kunyhót is építenie, hogy az időjárás viszontagságai elől oda menekülhessen. Egyik nap, amikor az erdőben járt élelemszerzés céljából, hatalmas vihar kerekedett. Igyekezett mielőbb a kunyhóját elérni. Mikor a közelébe ért, látta, hogy egy villám lesújtott a házikóra és az lángokban állt. Már nem tudta megmenteni. Kínjában felkiáltott: – Hogy tehettél ilyet velem, Istenem!? Mennyi munkával építettem, és egyetlen igazi védelmem volt ebben a vadonban.
Másnap reggel egy hajó kötött ki a parton. A fiatalember meglepetten kérdezte az érkezőktől, miért jöttek ide. – Tegnap fényjeleket adtál és jöttünk, hogy segítsünk. Felvették a hajóra és így menekült meg.
Milyen sokszor nem értjük, miért történhetett meg velünk valami „rossz”. Nem értjük, hogy a mi szemünkben „rossz” Isten kezében „fényjelet” jelenthet. Feltör a szívünkből: – „Hogy tehettél ilyet velem, Istenem?” – Miközben Isten a „jót” munkálja életünkben, akikről az idézett Róma 8 , 28 igéje így beszél a folytatásban: „…minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”
Írta: Végh Tamás ny. lelkipásztor