Az Úr kegyelméből el tudtam menni a múlt heti ökumenikus imaórára. Tavaly is voltam. Akkor is és most is hatással volt rám. Nekem áldott alkalom volt. Az én szívemben Krisztus adja az egységet és nem a felekezeti hovatartozás. Ez el is hangzott ezen az estén.
Igazából nem is erről szeretnék most írni, hanem arról, amit az Úrtól kaptam ezen az alkalmon keresztül. Választ vagy inkább útmutatást.
Böjti időszak előtt vagyunk. Közösen készülünk is erre, hiszen már többünknél be van készítve a Céltudatos élet című könyv. Már alig várom, hogy elkezdjük. De ettől eltekinte nekem hiányérzetem volt.
Tavaly böjtöltem először. Akkor étkezés szintjén fogadtam szabályokat. Nem éreztem nehéznek, mert végig az volt a szívemben, hogy nem akarom megbántani az én Atyámat azzal, hogy nem tartom be azt, amit megfogadtam. Így a kísértéseket könnyedén el tudtam hárítani. Hálás is voltam az erőért. Azt azonban meg kell jegyezzem, hogy ezt úgy csináltam végig, hogy a valódi értelmét nem ismertem. Jó érzéssel töltött el, hogy helytálltam. De ezen kívül mást nem éreztem.
Idén, ezen az estén megkaptam az értelmet:
Az Úrnak tetsző böjt az, ha amit elvonsz magadtól, azt másnak adod.
Ha ételt, akkor keresd meg azt, akinek szüksége lehet arra. Ha időt vonsz el pl. az online szörfözésedből, akkor nézd meg, tudod-e azt az időt valaki hasznára fordítani.
Megértettem, hogy a tavalyi évi böjtölésem, bár nem volt hasztalan emberi szemmel nézve, de az Úr igéje szerint nem volt neki tetsző.
Igazából az magamért szólt. Hiszen csak magamnak bizonyítottam, de nem szolgáltam vele. Nem adtam másnak semmit.
Idén is lesz étkezéssel kapcsolatos szabályozásom, lesz könyvolvasás, de megtaláltam a saját böjti szolgálatomat is az Úr dicsőségére. Az időmet hozta elém, méghozzá az imaidőmet. Ami mostanában eléggé rövidke, így bőven van mit javítanom rajta. De a legfontosabb az lesz, hogy ebben a megnövelt időben, minden napra elkérek valakit, vagy valamit az Úrtól, és azért fogok imádkozni.
Én ezt kaptam ebben az ökumenikus imaórában. Továbbra is vallom azt, hogy bár kevesen voltunk ezen az alkalmon is, de akit kellett, azt odahívott az Úr. Csak remélni tudom, hogy más is áldással tért haza aznap este.
Írta: Sáfár Noémi