A napokban újra kezembe vettem Bill Hybels Csak pár lépés című könyvét, jó diákként készülve a gyülekezeti hétvégénkre. Kb. 1 évvel ezelőtt kezdtem el olvasni, de a felénél abbahagytam. Már nem tudom miért. A lényeg, hogy most az elejétől kezdtem megint. Halványan visszaemlékszem az akkori érzéseimre. Összehasonlítva a mostaniakkal, talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy érettebben állok a témához. Aki esetleg még nem ismeri ezt a könyvet, annak néhány szóban összefoglalva bemutatnám: vezessünk hitre embereket néhány egyszerű lépés segítségével. Személyes evangelizáció a mindennapokban.
Nem könyvismertetőt szeretnék most írni, hanem egy nagyon friss élményemet megosztani. A könyv elején olvasható egy rövid imádság arról, hogy reggelente kérjük az Urat, tegyen alkalmassá másokkal való beszélgetésre, bizonyságtevésre.
Szó szerint idézve: „Az életem a Te kezedben van, Istenem. Használj ma is abban, hogy valakit Hozzád vezessek – ígérem, hogy közreműködöm, ahogy csak tudok. Ha akarod, hogy szóljak egy szót Érted, megteszem. Ha azt akarod, hogy maradjak csendben, és tanúsítsak szeretetet és szolgálatkészséget, Lelked erejével megteszem. Teljesen a rendelkezésedre állok ma. Vezess a Te Lelked által!” Ámen
Nem szó szerint így, de ma reggel imádkoztam azért, hogy legyen meg ebben is az Ő akarata. Tudjak beszélni valakivel ma. Na, az Úr szavamon is fogott. Úgy alakította a délelőttömet, hogy hozzám lépett egy kollégám. Beszélgetésünk közben, a témához kapcsolódóan említettem, hogy megtértem. Szó-szót követett, és ő visszakérdezett, hogy ez mit jelent. Nem fogom most leírni, mit mondtam erre, de nem érzem úgy, hogy szónoki tehetséggel megáldva folytak a szavak ki a számból. A reakció sem volt pozitív, tipikus szkeptikus arckifejezéssel mondta: ja persze, hát mindenki hisz valamiben! Beszélhetnénk arról ki írta a Bibliát, tudományos tény, hogy van test és lélek, ez utóbbi 35 gramm (na ezt még nem hallottam), agyunknak csak 5 %-át használjuk, le vagyunk korlátozva, de miért? A menny, az lehet egy másik bolygó, a pokol a Nap, … és még sorolhatnám.
Röpke pár perc alatt erős tudományoskodó ismeretterjesztést kaptam. Hallgatva őt, felsejlett bennem az én egykori gondolkodásom, és csendesen hálát adtam az Úrnak, hogy engem már kihozott ebből. Utólag már annyi jó gondolat jutott eszembe, amit elmondhattam volna neki: mit ér azzal, ha valaki esetleg eljut egy másik bolygóra? Változtat-e az valamit az életén? Erre egyedül Krisztus képes, ha Őt megismerjük, valóságosan megváltozik már itt, a jelenben az életünk és nem kell más bolygókra vágynunk. Ja, és ki írta a Bibliát? Mi alapján alkot véleményt róla? Olvasta vagy egy ismeretlen valaki véleményére ad?
Persze ezek csak utólag, a fejemben hangoztak el. Valószínűleg ott és akkor nem volt erre szükség. Majd legközelebb!
Botladozva, de hiszem, hogy megtettem, amire elhívott Jézus: beszéltem Róla!
S. N.