Húsvét margójára…
Nincs ember, aki ne gondolkodott volna el azon, hogy mi lett volna ha… Szeretünk eljátszani a gondolattal. Vagy keserűségünkben gondoljuk végig, mert valahogy nem jöttek össze a dolgok, ahogy szerettük volna. Vagy fordítva: hol lennék most, ha nem úgy döntök, cselekszem, ahogyan cselekedtem. Felesleges gondolatmenet, mert ahonnan éppen kiindulok, az már meg van.
Döntésemnek a következménye az, ahol vagyok vagy amiben vagyok. Megmásíthatatlanul és visszavonhatatlanul jutottam oda, ahol vagyok. Nem lehet visszatekerni. Nem lehet újra csinálni. Egy dolgot lehet, ahogy Pál is fogalmaz: ami mögöttem van azt elfelejtem, ami meg előttem van annak nekifeszülök, futok egyenest a cél felé. Talán még annyit, ha van elég bölcsességünk, hogy tanuljunk a történtekből, akkor talán a tapasztalataink alapján másként folytatjuk… De nincs ennyi reményem magammal szemben sem, meg másokkal szemben sem. Nehezen tanulunk. Begyakorolt mechanizmusaink szinte önmagukban hordozzák annak a sors-szerűségét, hogy ugyanabba a hibába számtalanszor képesek vagyunk beleesni… Nehezen tanulunk… De erről talán majd máskor!
Mi lett volna ha, mi lenne ha? Ez a kérdés nemcsak engem foglalkoztat, nem csak téged, hanem Pálnál is megjelenik a Korinthusiakhoz írott első levél 15 részében. Csak nála egy olyan kérdésben fogalmazódik meg, ami számunkra az ünnep közeledtével ugyancsak meggondolandó.
Ahogy ma is sokan, valami nagy katyvasz volt a korinthusiak fejében a feltámadás felől. Nem csoda, hiszen az akkori ember rengeteg olyan misztérium-vallással találkozott, amelyeknek egyik eleme a feltámadás volt. Aztán a zsidók különböző, egymással szemben álló hagyománya is megkavaró lehetett nekik. S jött Jézus feltámadásának a kérdése, amely aztán végképp összezavarhatta őket. Hitték, hogy Jézus feltámadt a halálból, de ennek egyik legnagyobb hozadékát, hogy ők is feltámadnak, már nem nagyon. Pál azt magyarázza el nekik, hogy a kettő egymás nélkül nincs. Ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig nem támadt fel, akkor nincs megváltás, mi még mindig bűneinkben vagyunk.
Mennyi ha! Csak úgy kapkodja a szemét az ember, amikor olvassa a sorokat! Ha nem, akkor nem, ha igen, akkor igen… Mi is van?
Keresztyén hitünk alapja a feltámadott Jézus Krisztusban való hit. Feltámadása annak az értünk hozott áldozatnak az elfogadása, amelyet Jézus a kereszten a mi megmentésünkért hozott. Ha nem támadt fel, akkor semmi több Jézus élete, mint egy tragédiával végződő jó ember története. Lehet belőle tanulni, de nem hoz semmi változást. Jézus Krisztus feltámadása egyben azt is jelenti, hogy képes az Istentől elszakadt és bűnei miatt halott embert feltámasztani egy új életre. Feltámadásából fakad az az erő, amiből a legnagyobb bűnös is új életet kezdhet. Ha nem támadt fel, nincs megtérés, nincs újjászületés. Csak egy próbálkozás van a jobb élet illúziójával.
Jézus Krisztus feltámadása egyben annak a bizonyítéka és záloga, – ahogy fogalmaznak a régiek -hogy nem maradunk a sírban, hanem feltámadunk. Az ember, aki lélek-szellem-test egységében szétválaszthatatlan, ebben a szétválaszthatatlan valóságában, ahogy fogalmaz a Biblia: testében találkozik az Istennel. Nem a platóni filozófia elképzelése szerint, hanem Isten teremtő tervének megfelelően, a bűntől és a romlottságtól mentesen feltámadott életben. Ha nem támadt fel Jézus, nincs feltámadás, nincs reménység a halál után, nincs semmi… Az élet értelmetlen.
Mi lett volna ha nem támad fel? Akkor minden felesleges és hiábavaló…
„Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül…” – írja Pál. Nincs mi lett volna ha! Csak az a tény van, hogy Jézus feltámadt. Attól a ponttól fogva, hogy a sír kiürült, Jézus feltámadt, tényleg értelmetlen feltenni azt a kérdést mi lett volna ha… Ha mégis elgondolkodok ezen, csak az jut eszembe, mi lenne velem, ha nem Jézus Krisztus lenne az, aki szeret, aki áldozatot hozott helyettem, aki megváltoztatta az életemet, aki a halállal szemben elvette a félelmemet és igaz reménységgel töltötte be a szívemet… Nem is akarok belegondolni. Hiszek és hinni akarok, mert Jézus él, s nincs mi lenne ha… Nincs mi lett volna ha! Feltámadt! Ennyi van és ez minden! Több se kell, de kevesebb sem! Ebből élek, ebben élek.
Csak annyit mondhatok ez van és köszönöm Jézusom!
Írta: Szanyi György