Ahogy olvasom a Máté evangéliumából, hogy Simon, András, Jakab, János mindent otthagyva azonnal követték Jézust, rettenetesen megüt ennek a kis határozószónak a jelenlenléte… Be is vittem az ifjúsági órára, hogy beszéljünk róla, s nem is volt kérdés, hogy ez a szó többeknél is beakadt. Önvizsgálatra hívott, felvetve egy egyszerű kérdést: Mi az, amire azonnal reagálok?
Szomorú következtetésre jutottam… Hogy egy kérésre azonnal úgy reagálok, hogy majd, később, mindjárt… Gyere, segíts… mindjárt… Apa, játsszunk… később… rakd el, csináld meg, tedd odébb, hívd fel… majd.
Rettenetesen letört. Van egy állandóan szembesítő családi történet egy festményről: hét évig halogattam kifüggeszteni a falra, s miután megtettem, fél év múlva lekerült onnan, mert elköltöztünk. Ez vagyok én a majdjaimmal, későbbjeimmel, mindjártjaimmal… Jézussal hányszor csináltam ezt meg?
Bezzeg, ha csipog a telefon azonnal megnézem milyen új üzenetem jött… cseng a telefon, azonnal ugrok, veszem fel… Kopognak az ajtón, nyitom… ha valaki megsért, azonnal reagálok. Éhes vagyok, azonnal eszek valamit… mennyi azonnal van az életemben, ami egyáltalán nem számít… mennyi azonnal van az életemben, ami csak az énem, érdekem védelméről szól. Indulatról, fájdalomról, haragról, mindenről, ami semmit nem számít, mert vagy igaz vagy nem…
Péter, András, Jakab, János azonnal otthagynak mindent, hálót, hajót, halászatot, családi hátteret, mert Jézus szólt: kövess engem! Nem hezitáltak, nem mérlegeltek, mindent azonnal otthagytak. Annyira szégyellem magamat… szégyellem, hogy mikor szól az én Uram, kifogásokat keresek, halasztgatok, hezitálok. Pedig rajta kívül senkim sincs, semmi vagyok. Ami jó van az életemben az Ő, s minden belőle jó nekem. Nem tudok élni nélküle és nem is akarok. És mégis… olyan ritkán hallgatok rá azonnal.
Amikor Jézus szól, azon nincs mit átgondolni. Amit ő mond, nem kell értelmezni. Amikor mondja, az az a pillanat, amikor lépni, engedelmeskedni cselekedni kell. Akkor van az ideje. Nem késik, és nem jön korán sem, éppen időben érkezik. S minden elmulasztott azonnal-lal elmulasztom annak a megvalósulását, amit Ő nekem abban a pillanatban elkészített. Lemaradok, elmaradok, kimaradok, maradok.
A focimeccseket nézve, mennyire fontos a pontos érkezés egy labdához, egy időben elrúgott labda, egy pont, akkor, pont oda helyezkedés. A győzelem múlik rajta. Csak egy játék.
Az életem nem játék. Rengeteget veszíthetek, de egy azonal-lal mindent megnyerhetek. S én nyerni akarok, mert Jézus már győzött.
Az apostolok élete ezen az “azonnalon” múlott. Nem is akartak más életet sohasem. Követni sem követtek mást soha. Azonnal a helyükre kerültek azzal, hogy elhagyták mindazt, ahol voltak, amit csináltak, akik voltak… nem kellene ugyanezt tenni?
Írta: Szanyi György lp.