Talán egyik ünnep sem olyan fárasztó számomra, mint a karácsony. De nem a
szolgálatok miatt, még nem is a vendégségek miatt, hanem a legnagyobb terhet az
jelenti, hogy kinek, mit ajándékozzak. Nagyon rossz vagyok ebben. Mivel számomra
nem sokat jelentenek az ajándékok, ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a
meglepetéseket, hanem inkább annyit, hogy nem ez a szeretetnyelvem. Azaz nem
attól és nem abból tudom, hogy valaki szeret engem, ha kapok tőle valamit, hanem
abból, hogy időt tölt velem, megölel, figyel rám, törődik velem. Szóval, nem nagyon
tudom kinek mit vegyek. A család nagy, az elvárások sem kisebbek, s még egy két
fontos ember és én már a gondolatától is fáradt vagyok, hogy mit kell beszereznem.
Sokszor mondom magamnak, minden rendben lenne ezzel a karácsonnyal, ha nem
erről szólna… Nem sajnálom az ajándékokra a pénzt, mielőtt arra gondolna valaki,
hogy fösvény vagyok, hanem a felesleges dolgokra, vagy a másik számára
értéktelen dolgokra nem akarok sem időt, sem pénzt költeni… Eltalálom, nem találom
el? Fog neki örülni, nem fog? Szüksége van rá vagy sem, csak egy újabb porfogó,
vagy ahogy mondani szoktuk családi berkekben, mindenre jó, de semmire sem
használható… Nagyon megszabadulnék ettől a részétől a karácsonynak! Szeretnék
örömet okozni mindenkinek, de azt hiszem képtelen vagyok rá! Szeretném mindenki
munkáját, szeretetét viszonozni, megköszönni, de úgy érzem egy apró semmivel
alulértékelem, nem becsülöm meg eléggé…
Hát ezért nagyon nem jön be nekem ez a karácsonyosdi. S akkor még nem mondtam
azt, hogy mennyire utálok vásárolni. Ha ezt mind összeadom, akkor menekülni
szeretnék inkább a karácsonyból, mint benne lenni.
Az én Atyámnak nem volt ilyen nagy problémája, és nem is bonyolította ennyire túl
az ajándékozást. Tudta mire van szüksége az embereknek: egy igazi Megváltóra, aki
megszabadítja őket bűneikből. Egy olyan valakire, aki közel hozza az Isten
szeretetét. Olyan ajándékra, amit csak a Mindenható tud adni, s amely az egész
életet megváltoztatja. Aminek mindenki örül, és akitől mindenki az lesz, amivé Isten
alkotta. Nem haszontalan istenpótlék, hanem maga az Isten. S mindezt olyan szépen
becsomagolta egy piciny gyermekbe, hogy annak is mosoly kerekedjen az arcán, aki
már semminek sem tudott örülni… Olyan valakiben adta önmagát, akiben benne
lakozott a mindenség, akinek jelenlétében a bűnös nemcsak marta magát, hanem
meglátta a bűnbocsánat felszabadító esélyét. Jézusban mindent nekünk adott.
Jézusban azzá lett számunkra az Isten, akire nekem szükségem van. Ő az igazi
karácsonyi ajándék, akire mindenkinek szüksége van. Isten adta, mert szeretett
minket. Mert tudja, rá van szükségünk.
Nem tudok ajándékozni, de szeretném mindenkinek átadni azt az üzenetet, hogy
Isten szeret, s ezért adta nekünk Jézust. S ha hiszünk benne, azaz kinyújtjuk a
kezünket és elfogadjuk kimondhatatlan ajándékát, akkor vele együtt minden a
mienk… Minden.
Isten Jézusban mindennel megajándékozott téged is, benne minden a tiéd, s hidd azt
is el, nem is kell más rajta kívül. Egyszerű üzenet, hihetetlen üzenet, de erről szól a
karácsony.
“Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne
ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8, 32)
Ezt a mindent adja meg mindenkinek Jézusban Isten ezen a karácsonyon. Boldog
karácsonyt mindenkinek!
Írta: Szanyi György