Újabb kereke fordult át az évnek. A számvetés akarva akaratlanul elérkezik, ott motoszkál a fejemben. Inkább látok előre, mint hátra, de nem tudom függetleníteni magamat attól, ami mögöttem van. Leginkább azért nem, mert vannak olyan dolgok, amelyek annyira vannak mögöttem, mint előttem. Elvarratlan szálak, megoldatlan problémák, folyamatában lévő munkák, rendezetlen kapcsolatok. Jó lenne úgy évfordulót tartani, hogy egy új nappal mindent kezdhetek elölről. A múlt lezárva, s tiszta lapra írom életem történetét. Jó lenne, de nincs így.
Mikor megszülettem, megkaptam a lehetőséget egy nagyszerű életre, amit aztán annyi minden tett tönkre. De leginkább az az elkerülhetetlen kényszer, hogy hiába szeretném a jót, képtelen vagyok nem a rosszat tenni. Ezért a drága fehér lapon hatalmas sebek, sötét vonalak, fájdalmak, bántások és leginkább bűnök sorakoztak. Valódi irányíthatatlan káosz.
Krisztusban tiszta lappal indultam. Kaptam egy újabb esélyt. De a káosz, amit jobban ismerek, mint a rendet újra és újra bezavar. Az új életem is egy olyan kép, amelyet sokszor pacnikkal tarkít a nyomorom. Amit az én drága Uram újra és újra kegyelmesen töröl és javít. A kép készül, benne vagyok a folyamatban. Vannak részletek, amelyek már nagyon kidolgozottak: család, gyerekek, szülők, testvérek, lezárt utak, lejátszódott szakaszok. Talán majd még más megvilágítást kapnak. Vannak amelyeket most még nem értek miért voltak, de ott vannak. A teljes kép elkészültével, minden világos lesz.
A legfájdalmasabb és a legnagyszerűbb részletek a folyamatában lévő történetek. Egyesek nagyon fájdalmasak, mert nem tudom mit kezdjek velük. Valahol megromlottak, nem annak indultak, amivé lettek, vagy amiben reménykedtem. Fájdalmas kapcsolatok, rossz döntések következményei, külső behatások: bántások, rosszindulat. Jó lenne elhagyni az évfordulóval, de nem fog semmi változni azzal, hogy eljön egy új év. Eddig sem sokat tudtam kezdeni velük, ezután sem reménykedem nagyon a változásban. Esetleg abban, hogy kikopnak az ilyen kapcsolatok, megszűnnek a bántások, lezárulnak kellemetlen folyamatok vagy veszítenek aktualitásukból. De így indul az év. Cipelem őket a hátamon. Fájdalom és keserűség van a szívemben, ha ezekre gondolok.
Természetesen olyan folyamatában lévő kapcsolatok is vannak, amelyekben a legnagyobb reménnyel várom a folytatást. Isten tervének a kibontakozását, az áldás kiteljesedését. Szeretném, ha ezek töltenék ki az életemet. Erősítenének, feltöltenének. Milyen jó lenne, ha nem rontaná semmi az összképet! A valóság viszont az, sok mindent elrontottam. Nehéz helyrehozni. Igen, sok mindent jól csináltam, hála érte. Ha visszanézek, mindenben látom az Isten kegyelmét. Ez az, ami a teljes képet minden elrontott ecsetvonásával együtt nagyszerűvé teszi. Ezért van bennem a jövő iránt valami bizsergő vágyakozás. Valami meglepetésre várás. Uram, mit terveztél? Mi lesz még azon a lapon? Lezárom, amit le kell zárni? Megoldom, amit eddig nem tudtam? Fájdalom vagy öröm, ami előttem áll?
Igazából mindegy is, csak Te benne legyél, kegyelemes Uram! Várom 2O25 meglepetéseit. Tudom, hogy a végén minden színével együtt tetszeni fog a kép, mert a Mester csak mesterművet tud alkotni! Reménységgel várom az újabb részletet…
Írta: Szanyi György