„Bizony javamra volt a nagy keserűség” /Ézs,38,17/
Engedjétek meg, hogy leírjam, milyen megpróbáltatáson mentem keresztül az év második felében.
Volt egy anyajegy a karomon, amit pár évvel ezelőtt megütöttem. Másfél éve elkezdett elszíneződni.
A testvérek is felhívták rá a figyelmemet, hogy minél hamarabb nézessen meg egy orvossal.
Augusztus közepére kaptam időpontot, és szeptember 9-én már meg is műtöttek. Sajnos ezt
megelőzően szeptember első napjaiban elküldtek a munkahelyemről. Így munkanélküliként mentem
a műtétre, ami egy kis ambuláns beavatkozás volt. Ekkor még bele se gondoltam, hogy nagyobb baj
lehet. Egész végig nem éreztem magam betegnek, de a szövettani eredmények rossz indulatúnak
hozták ki az eltávolított részt. Ez az eredmény leforrázott, el is keseredtem.
De az Istenbe vetett hit és az imádság, a mellettem lévő család és testvérek ezt hamar eloszlatták. Ekkor már jobban
belegondoltam, hogy mi lesz velem, de mindig megkaptam, hogy „Isten álmunkban is ad eleget” és ez
tényleg így van, csak meg kell látni és elvenni a kezéből. A vizsgálatok egymást követték, CT-n is voltam, ezeknek jó lett az eredménye, így november 14-én újra megműtöttek. A régi sebet nagyobbra vágták, és a hónaljból is kivették azokat a nyirokcsomókat, amik kapcsolatban voltak a karom ezen részével. Tették ezt azért, hogy az esetleges rosszindulatú
sejtek ne terjedjenek tovább a testemben.
A kórházba a műtét előtti napon feküdtem be. Az orvosok arról tájékoztattak, hogy kérhetek
nyugtatót, és hogy altatásban fogják a műtétet elvégezni. Rajtam viszont ezen hírek után is egy
megmagyarázhatatlan nyugalom volt. A mai napig csodálkozom ezen én is. A műtőasztalra úgy
feküdtem fel, hogy Krisztus karjában vagyok, és a kezemet az értem imádkozó családom és a
gyülekezet tartja. Erősen éreztem Isten és a gyülekezet közelségét, ami óriási élmény volt.
A felépülés időszakában kaptam meg a szövettani eredményeket, és Istennek hála minden negatív
lett! Így három havonta megyek ellenőrzésre. Remélem az új évben sikerül munkát találnom, de ezt
már Istentől kérem el.
Ezt az időszakot magamban nem tudtam volna végig csinálni. Hálás vagyok Istennek és a kitartóan
értem imádkozó testvéreknek. Hiszen tudjuk hatalmas ereje van az imának. Ezután a hitem még
jobban megerősödött, sokkal közelebb kerültem Krisztushoz és a gyülekezethez.
Áldott új évet kívánok az olvasóknak és kívánom mindenkinek, hogy engedje Krisztust a helyére, a
trónra, hisz ő velünk harcolja minden harcunkat.
Végezetül három szó, ami sokat jelent számomra:
KRISZTUSSAL! VELETEK! EGYÜTT!
Írta: Tóth János