Íme egy olyan beszélgetés, ami csak a képzeletemben létezik. Ez az, amit a gyermekemnek szívesen elmondanék. Úgy képzelem, hogy egy hosszabb beszélgetés alkalmával, mikor teljes nyugalommal, türelemmel és odafigyeléssel meghallgattam, elcsendesedett, megtöltve Szentlélek bölcsességével a következők hangzanának el:
Szeretlek. Tudom, hogy min mész keresztül, hiszen a kamaszkor szinte csak a harcokról szól: harc dúl a testedben. Dolgoznak a hormonok, fájdalmas a növekedés, a változás. Lehet van is olyan, amit nem értesz belőle. De azzal is tisztában vagyok, hogy van olyan is, amit talán túl korán tapasztaltál meg. Ráértél volna még. Bármilyen furcsa neked ezt elhinni, én is voltam kamasz valamikor régen, de sok mindenre emlékszem belőle. Személy szerint én egy sötét időszakként emlékszem erre, ami végigkísérte a felnőtt életemet is. Én mindezeket a harcokat Krisztus ismerete nélkül vívtam meg. Ma már kegyelmét megkapva, tudom, hogy mindvégig velem volt, soha nem hagyott túl mélyre csúsznom. Megtapasztalhattam, hogy mennyivel könnyebb vele együtt szembenézni az élettel, mint nélküle.
Nekem akkor senki nem volt az életemben, aki elmondta volna ezt, felhívta volna a figyelmemet Jézusra. Nem szeretném, ha neked se lenne. Ezért vagyunk most itt, ezért szerettem volna most veled beszélgetni és hálás vagyok az Úrnak, hogy megadta ezt a lehetőséget nekünk.
Mert fontosnak tartom, hogy elmondjam, tudd, nem kell egyedül megvívnod harcaidat. Nem kell egyedül lenned a téged körülvevő sötétségben. Neked megadatott az, hogy választhatsz, hiszen megszólított már az Úr. Hívott téged, csak szerintem nem akarsz figyelni rá. Lehet ez is egy harc számodra a sok közül. De nem kellene annak lennie. Jézus ott áll az ajtód előtt, kopogtat, szelíden szólít téged. Neked csak be kell engedned és Ő segít neked. Őrá mindig mindenben számíthatsz. Számára nincs alkalmatlan időpont. Ő nem fogja nyomkodni a telefonját miközben beszélsz hozzá. Neki fontos vagy, ahogy nekem is. Hálás vagyok, hogy engem választott szülődnek. Nagy kegyelem ez, most már tudom. Hiszem azt, hogy ez a beszélgetés is azért adatott meg nekünk, mert szeret téged és hív téged. Én csak remélni tudom, hogy egyszer átadod az életedet Neki. Imádkozom ezért minden nap.
Írta: S. N. R.