Nemrég olvastam egy könyvet, ami arra világított rá, hogy mindenki bűnben születik. Nem volt ez új dolog számomra, hisz már sokat olvastam, tanultam erről és bibliaórán is többször előjött.
Most mégis nagyobb erővel hatott rám.
Főleg az a mondata volt ijesztő, hogy Isten átka van rajtunk, hiszen átkozott mind, aki nem tartja meg a törvény beszédeit és nem cselekszik aszerint.
Amikor születünk, nem úgy születünk, hogy már azonnal hiszünk az Úr Istenben és betartjuk törvényeit. Tehát átok alatt vagyunk! Aki még Isten átka alatt van, az lelkileg halott és békétlen. Nevethet, tréfálhat, lehet féktelenül jókedvű, de nincs lelki békessége. Élvezheti az életet, de tulajdonképpen nincs élete.
Én is bűnben születtem, átok alatt. Ez valóban ijesztően hangzik. Viszont olyan felemelő érzés az, hogy nem kell ebben az állapotunkban maradni! Van más megoldás is!
Jézus keresztjén ment végbe a nagy fordulat. Átokból áldás!
Aki hittel fordul az Úr Jézushoz, arra az isteni szeretet áldása árad. Nekünk csak keresni kell Jézust! Keresni, kutatni mindenhol! Ha ez a vágy már ébred a szívünkben, az már nagyon jó! Hisz aki keres, az talál. Jézust is meg fogja találni, ha igazán keresi valaki, és áldássá válhat mások számára.
Hisz vagy áldás, vagy átok árad belőlünk környezetünkre, és mindazokra, akikkel találkozunk.
Aki még Isten átka alatt van, az másokra is átok; ő maga elégedetlen és másokra is ez árad belőle; üres tartalmatlan beszédével másokat is megüresít.
Kétszínű, tisztátlan szavaival megkeseríti a másik lelkét is és még sorolhatnám. Nem is sejti, mennyit ront és rombol! Viszont Isten gyermeke sem tudja azt, hogy csendes, fegyelmezett, szelíd viselkedésével mennyi áldást áraszt!
Vagy- vagy! Áldás vagy átok!
Az ítéletkor is így lesz! Áldottak, akik öröklik az országot, és átkozottak, akik az örök tűzre mennek.
Ez engem mindig félelemmel tölt el! Ha erről olvasok, még inkább, még jobban meg akarom ismerni Jézust!
Írta: H. F. I.