Talán már mindannyiótok használta, alkalmazta ezt a mondást, de mi keresztények valahol tudjuk is ennek a mondatnak a célját.
Jézus tanítása szerint: „mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok… Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” /Máté 25: 35-36, 40-41. /
A diakóniánk fő feladata, hogy hálás szívvel és szeretettel adjunk azoknak az embereknek és családoknak, akik nélkülöznek és rászorulnak az adományokra. Az Úr mutatja az utat és megoldja a problémákat ahhoz, hogy az adakozás megfelelően működjön és elérje a célállomását. Mindig köszönettel és nagy gonddal adjuk oda a közösség felajánlásait, legyen az pénzbeli vagy tárgyi. A diakóniai főzések pedig rendkívül fontosak azoknak az embereknek, akik rászorulnak.
Én legelőszőr a decemberi disznóvágáson vettem rész egy ilyen főzésen, ahol a végére 100 adag ételt kellett kihordani. Nagyon jól összeszokott csapatot láttam, ahol mindenki tudta a dolgát. Egészen addig nem is gondolkodtam azon, hogy besegítek az ételek kiszállításában, amíg egy kedves nőtestvérünk meg nem kért, és én habozás nélkül igent mondtam.
Elindultunk a megadott címekre. Bizony sokszor talán csukott szemmel járunk, mert nem találkozunk a mindennapokban ezekkel az emberekkel. A szívem összeszorulva de ugyanakkor pedig örülve dobogott, hogy valamit is adhatunk nekik. Minden háznál örömmel fogadták az ételt és a kis csomagot hozzá. Ez engem is boldogsággal töltött el. A következő alkalommal amikor segíteni tudtam menni, már egyedül, illetve a lányommal ketten vittük ki a címekre az ételt. Most már talán volt némi elképzelésem, hogy mire számítsak. Az Úr viszont úgy gondolta, hogy ad nekem egy mély megtapasztalást.
Épp egy többgyerekes családhoz csengettünk be. Amikor is kijöttek a gyerekek és sorba adtuk nekik oda az ételhordókat, benne a finom meleg étel. Az egyik kislány megérezhette az illatát és hálásan felsóhajtott:” Végre étel, ehetünk!”, ez könnyet csalt a szemembe és a szívembe is. Ezek azok a pillanatok, amikor az Úr megmutatja, hogy jó úton vagy, csináld csak tovább. Ezt az üzenetét azóta is őrzöm, és ha nehéz helyzetben vagyok, elő tudom venni és töltekezni belőle.
Az élet megy tovább és biztos fogok még látni ehhez hasonlókat, de ez az őszinte sóhaj megmaradt és erősíti bennem Jézus tanítását.
Istennek legyen érte hála.
Pappné Rőth Melinda