A versengés sokszor vitatkozásra, botránkozásra, összeütközésekre vezet.
Az ember hangoztatja a maga igazát, jogait és nem akar engedni. Mindenből vitát csinál. Ezt látom, hallom, tapasztalom közösségekben, munkatársi csapatokban, osztályokban. Gyerekek, felnőttek egyaránt versengenek: hogy ki a jobb, ki az erősebb, ki tudja legjobban érvényesíteni az akaratát!
Áldásként élem meg, hogy az Úristen megőrzött a versengés szellemétől. Az ember sok mindenre képes vagy inkább azt mondanám, semmitől sem riad vissza, hogy hatalmát, fölényét megmutassa! Ó már hányszor megtapasztaltam, hogy fölényeskedtek velem vagy provokáltak, hogy szálljak vitába. Játszották a “bazárit”. Nem mondanék igazat ha azt állítanám, hogy ezek nem estek rosszul.
Ha ritkán is, de velem is előfordult már, hogy elhatároztam, hogy nem hagyom magam. Nem durván, hanem finoman visszaszólok és megmondom a magamét. Legutóbb, mikor erre szántam magam és tudtam a napot is, hogy mikor találkozom az illetővel aznap reggel ezt az igét kaptam: ,,Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek ” – így szól az Úr! ” Mondanom sem kell, hogy mikor ezt elolvastam egyértelművé vált az Úr akarata számomra! Ezt üzente: Hagyd! Majd én! Hallgattam szavára és nem mondtam semmit. És igen! Cselekedett! Igaz nem rögtön. Eltelt egy bő fél év, de tisztán egyértelművé tette, hogy amivel vádoltak az teljesen alaptalan volt!
Az évek során sok ilyen megerősítést kaptam az Úrtól, hogy ne szálljak vitába, ne törtessek előre, ne tapossak el embereket azért, hogy jobb helyzetbe kerüljek. Hálistennek nagyon nem kellett megerőltetnem magam, hogy ezeket betartsam. Viszont ezáltal kialakult bennem egy fordított értékrend. Az én szememben nem az a nagy, aki a versengésben győztesként került ki, hanem az, aki visszalép a legyőzött javára vagy ha a gazdag, veszteséget vállal a szegényebb érdekében és mindezt csöndben teszi.
,,Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljunk, hanem, hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.” (Mt.13.)
Írta: Hoffmanné Fedor Ibolya