Isten örömére teremtettünk
Az elkövetkezendő hetekben Rick Warren Céltudatos élet című könyve, egy-egy fejezetének bemutatását olvashatják olvasóink.
Isten akarata, hogy éljek, és amikor megszülettem, mosolygott. Miatta, és érte élek az ő dicsőségére, céljaira, örömére.
Fel is vetődik rögtön bennem egy kérdés: az életemmel vajon örömöt szerzek-e Istennek? Amikor szomorú, mérges, irigy, önsajnáló vagyok, az szerintem nem tetszik neki. Pedig érzem a kegyelmet, érzem, hogy fontos vagyok neki. Mióta vele járok, Őt követem, értelmet adott az életemnek, kitöltötte az üres űrt, ami bennem volt. Összetartja a családom, ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok közöttünk. A hivatásomat is tőle kaptam. Előtte csak bolyongtam, keresgéltem a világban, aggódva, mert nem tudtam, mi is áll hozzám közel.
A könyvben az író ezeket írja:
1.”Ha valami olyasmit teszünk, amiben gyönyörködik Isten, akkor imádjuk őt.”
A gyerekeim is megismerték Istent, és ettől nagyon boldog vagyok. A kicsi lányunk hét éves, még ugyan, de remélem, Krisztus közelsége rá is hatással van. Ha mondja, hogy imád valamit, például egy játékot vagy ételt, akkor figyelmeztetem, hogy Istent imádjuk, és senkit, semmit mást. Ezt a szót, hogy „imádat”, nem lehet senki és semmi másra elpazarolni. Az istenimádat nekem többet jelent, mint eljárni templomba, énekelni; inkább életforma. A napjaim nem tudom elképzelni nélküle.
2.”Az istenimádat több, mint zene. „
Amikor éneklem, dicsőítem Istent, azt érzem, hogy a szeretetemet adom át neki. Amikor az első olyan éneklésem volt, hogy sírtam, akkor úgy éreztem, hogy a szöveg rólam, nekem szól. Olyan volt, mint amikor az ige nekem szól, csak azt a lelkész egyedül mondja a Lélek által, de ezt az éneket úgy hallottam, mintha az ég megnyílt volna, és fentről egy kórus az égből csak nekem énekelte volna, tisztán, hangosan. Pedig ezt az éneket földi értelemben a testvéreim énekelték egy tábor alkalmával.
3.” Az istenimádat nem részévé válik az életünknek, hanem maga az életünk.”
Az én istenimádatom nem csak az éneklés, istentiszteletre járás, hanem minden más is. Egész életem. Ahogy kelek, azonnal hálát adok egy imában a nyugodt éjszakáért, vagy ha éppen nem olyan nyugodt, akkor azért is. A családomért, a reggelimért, a munkámért. Kérem tőle, hogy vezessen Ő egész nap és legyen velem. Sokszor megkérdezem Jézust napközben, hogy mit tenne most az én helyemben, tetszik-e neki, amit most lát velem kapcsolatban.
A nyolcadik nap ezzel a gondolattal zárul: „És éppen ez az igazi istenimádat lényege: szeretetté válni Jézusban. „
Én szeretem Jézust, Istent imádom, a Szentlelket pedig kérem, hogy legyen velem mindig.”
Írta: Mányiné Gabriella