Mindig elcsodálkozom azon, hogy Isten hogy használ embereket a szolgálatban. Milyen csodálatosan igazgat bennünket. Rick Warrent is rendkívül jól használta, hisz a Céltudatos élet című könyve sokaknak segített már. Az egész könyv fantasztikus, mindenkinek ajánlom olvasásra, de rám a 33., 34., 35. részek voltak legnagyobb hatással.
– Milyen az igazi szolga?
– Az igazi szolgák gondolkodásmódja.
– Isten ereje a gyengeségben.
Az igazi szolgálat számomra teljesen más jelentést kapott, mint amit a világ sugall. Ahogy Rick Warren is írja, a világ szerint az emberek nagyságát az határozza meg, hogy mennyi pénze van, milyen pozíciót tölt be, és hány ember szolgálja őt. De Jézus egészen más mércét adott! Ő nem azt nézi, hányan szolgálnak nekünk, hanem azt, hogy mi hány embernek szolgálunk.
Az igazi szolgák gondolkodásmódja számomra mélyen megérintő és iránymutató. A könyv azt tanítja, hogy az igazi szolga nem az igazságtalanságot számolja, nem sajnálja önmagát és nem hasonlítgatja magát másokhoz. Nem az a dolga, hogy megítélje a többi szolgát, hanem, hogy csendben, hűségesen végezze azt, amit rábíztak. Bízik Istenben és egyszerűen teszi a dolgát.
Saját életemben ezt a szemléletet tapasztalom nap mint nap. Szociális gondozónőként dolgozom és a diakóniai szolgálat közel áll a szívemhez. Sokszor előfordul, hogy az utcán találkozom rászoruló emberekkel. Ilyenkor megállok, váltok velük néhány szót, vagy ha tehetem, viszek nekik egy kis ennivalót. Ezek apró dolgok, de számomra természetessé váltak.
Nem érzem ezt különlegesnek és nem is szeretnék erről úgy beszélni, mintha valami nagy dolgot tennék. Inkább azt érzem, hogy én kapok többet ezekben a helyzetekben.
Lehetőséget arra, hogy szolgáljak.
A 35. fejezet arról tanít, hogy Isten nem az erősségeink, hanem sokszor a gyengeségeink által munkálkodik. Míg a világ az erőt, a tudást és a sikert tartja fontosnak, Isten másképp gondolkodik. Ő azokat is használja, akiket a világ gyengének tart, hogy megmutassa: az igazi erő nem bennünk, hanem benne van. Ez a gondolat a saját életemben is valósággá vált.
Sokszor érzem magam kevésnek, gyengének. Mégis hálás vagyok, mert Istennek ez nem akadály.Sőt, éppen a hiányaimon keresztül tud használni.
A szerény körülmények között megélt múltam segít abban, hogy megértsem a rászorulókat, és szívből tudjak feléjük fordulni. Nem azért segítek, mert több lennék náluk, hanem mert tudom, milyen szükségben lenni. Bár a gyülekezetben a diakónia szolgálat vezetésével bíztak meg, ezt nem érdemnek, hanem kegyelemnek látom.
Nem szeretném, ha többet gondolnának rólam az emberek, mint aki valójában vagyok. Egyszerű ember vagyok, akit Isten minden gyengesége ellenére mégis használ. Számomra ez a fejezet azt jelenti, nem az számít, hogy erősnek látszunk-e, hanem hogy engedjük-e Istent munkálkodni az életünkben.
Én engedem! És te?
Ha gyengének érzed magad, és nincs bátorságod elindulni Isten útján, innen is bátorítalak, hogy csak bátran kezd el!
Első lépésként ajánlom a szerda esti bibliaórákat, ahová szeretettel várunk!
Akik rajta vannak már ezen az úton, őket is várjuk nagy szeretettel, hogy mind jobban megerősödjünk Jézus Krisztusban!
Hoffmanné Fedor Ibolya