Aki ismer, azt tudja rólam, hogy nagyon szeretem a meséket. A maguk kis történeteivel mindig mutatnak valamilyen párhuzamot az Istennel való kapcsolatommal. A minap is épp a Vaiana-t kezdtem el nézni, amikor egy jelenetnél leesett, hogy én is épp ilyen helyzetben vagyok. Na de hadd meséljek azoknak, akik esetleg nem ismerik ezt az animációs filmet (spoiler veszély).
Van a hősnő, a törzsfőnök lánya, akit már kiskorában kiválaszt az Óceán egy feladatra, hogy visszavigye Te Fiti szívét (egy zöld kavicsot). Ehhez meg kell keresnie Maui-t, aki ellopta a “szívet” és közös erővel megmenteni a világot. Eljön az alkalmas idő, hogy a lány végre elinduljon az utazásra, de nem igazan hajózott még a nyílt óceánon, és nincs is sok tapasztalata ebben, ezért szegény az öbölből való kihajózás után csak a problémákkal néz szembe, és végül felborul a csónakkal. Na és itt jön a számomra fontos rész – ott van a vízben, fáradtan, kapaszkodik a felborult csónakjába, ott van a cél, nem adja fel és kéri az Óceánt, hogy nem tudna-e neki segíteni? És amint kimondja, nagy szél támad, villámlás, dörgés, a hullámok ide-oda dobálják, és végül beüti a fejét, majd elájul…. Nem épp a legjobb párhuzam, ugye?
Azonban az utána lévő képkockákban már ott fekszik a homokban, egy szigetre vetődve és nagy haraggal mérgesen mondja, hogy “Ez nem segítség!!” Mikor lehiggad és körülnéz, csak akkor veszi észre, hogy pont azon a szigeten van, amihez el kellett jutnia. Az Óceán meg bólint egyet! 😄
Úgy elmosolyodtam magamon is, hiszen van egy célom, próbálom elérni, tudom, hogy mit kell tenni hozzá, de egyedül nem megy. Rá kell jönnöm, hogy szükségem van Isten segítségére. Imádkozom, könyörgök, és erre Isten olyan helyzeteken visz át, amire nem számítottam, ahol néha fáj és nem találom a kiutat a hullámok közül. Mintha nem is hallaná, hogy mit is kértem. És jön ugyanaz a vád, EZ NEM SEGÍTSÈG! S közben észre sem veszem, hogy Isten végig ott van, megsegít és talán már el is értem a célt.
Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. /2 Kor. 12,9/
Isten sokszor óriási viharokon visz keresztül, ahol nem számít az emberi erő vagy ész, szeretné, ha csak Rá támaszkodnánk, s bíznánk abban, hogy Ő tudja, min kell keresztül mennünk, mert néha erőtlenség által kell elérjük a célt!
Írta: Bíró Zita
