Igazán tartalmas volt a reformáció ünnepén a kanapé-beszélgetés. Egy újságíró vezette az alkalmat, aki kérdéseket tett fel a két meghívott lelkésznek.
Számomra nagyon meghatározó és megerősítő, ami az egyik feltett kérdésre volt a válasz: – folyamatos megtérés!
Később pontosítva lett, hogy egyszer van újjászületés, de aztán nap, mint nap, újból a folyamatos megtérés.
Az én megtérésem nem egy átütő pillanat volt – mint azoknak, akik ezt el tudják mondani – hanem huzamosabb ideig tartott, lassan engedte Isten a dolgokat felfogni, megérteni.
Jó néhányszor arra gondoltam és el is bizonytalanodtam, hogy ez megtérés-e?
Persze közben hallottam, hogy ez mindenkinél más.
Most olyan jó volt hallani ismét egy lelkész szájából, hogy IGEN! ennek ez természetes folyamata, hiszen minden nap szükséges az emberi természetünk miatt odafordulni, megtérni Istenhez, bocsánatot és a kegyelmét kérni!
Ez azt is jelenti, hogy az újjászületés után állandóan tanulunk, változunk, formálódunk. Mint ahogyan az újszülött gyermek is fejlődik, növekszik.
Én is így változom és mindenben igyekszem az Atya akaratát cselekedni!
Írta: Simonné K.K
