Gondolatok a türelemről
Mikor az aldasleszel.hu blog ötletét Tiszteletes úr elém tárta, összeírtuk a fontosabb pontokat, hogy mi kell ahhoz, hogy az oldalt el tudjuk indítani: hány írás, milyen felület stb. Már akkor biztos voltam benne, hogy a türelemről/türelmetlenségről és ezen keresztül Jézus tanításáról irányomban írnom kell néhány gondolat-morzsát. Mert hogy sajnos türelmetlen ember vagyok. Például: frusztrál a tutyimutyiság, ha lassan vezet valaki előttem az úton, ha a feltett kérdésemre nem válaszol valaki rögtön. Ha értetlenkedik valaki, ha a gyerek nem érti meg, amit elsőre vagy másodjára mondok, már a sokadik szólásra felemelem a hangom és hangosabban vagy rákiáltva kérem újra. Utálok sorban állni, várakozni a dugóban, a gyógyszertárban, a bolti pénztárnál.
Mikor ezen a témán gondolkodtam üzenetet kaptam egy kifüggesztett, letéphető ige-cetli formájában. Gal 5,22-23: A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Itt is elém jött: türelem….
A gyümölcs terem, azt nem lehet(ne) előállítani mesterségesen. Isten teremtő munkájának gyümölcse a fa termése is, ugyanígy a lélek gyümölcsei is. Akkor teremnek bennünk, ha Jézus él a szívünkben és elkezdi azt átformálni, új természetet adni. Ez egy folyamat, nem varázsütésre történik, hogy ma még türelmetlen voltam, holnap már türelmes leszek, mert él bennem a Krisztus. Hanem elkezd tanítani bennünket. Ha figyelünk rá, észrevesszük tanító munkáját és a leckéket, amiket elénk hoz átformálásunk érdekében, akkor változunk, formálódunk.
Gyümölcse szót használ a Szentírás és közben a kettős pont után kilenc felsorolást találunk……Cseri Kálmán bácsi mondta ezt egy igehirdetésében: egy narancsnak is több gerezdje van, de az attól még egy gyümölcs. Ami azt jelenti, hogy az újjászületett hívő életében ennek, az itt felsoroltnak mindnek jelen lehet és kell lennie. Hol az egyik hangsúlyosabb, hol a másik. Isten mindig abból ad többet, amire nagyobb szükségünk van.
Én most még is a türelmet emelném ki, mert úgy érzem abból sosincs elég. Sokat türelmetlenkedem, folyton töröm az agyam ezen-azon. Ha kipattan egy gondolat, azonnal le kell írnom, meg kell valósítanom, utána kell néznem. Fel kell hívnom valakit, akire vonatkozik stb. Pedig csak azt kell megértenem, és ezért kapom a folyamatos tanításokat, hogy az események és én is Isten kezében és irányítása alatt vagyunk. Ő mindent szépen elrendez a maga idejében. Sok kérésemre, imádságomra felel sokára, de ezzel is tudatosítja bennem: itt vagyok, nem tűntem el, tanítalak, nem kaphatsz meg mindent azonnal. Mindent a maga idejében. Mert én, az Isten türelmes voltam veled, többször szólítottalak, nem hallottad meg, de kivártam türelemmel, hogy meghalld a hívószavam és én melléd szegődtem.
A szíved közepén vagyok, mostmár együtt megyünk tovább. Ha Mennyi Atyám türelmes volt velem, akkor nekem apró halandó embernek is meg kell tanulnom annak lenni. Mindannyiuknak türelmesnek kell lenni: egymással, a világgal, gyülekezetünk tagjaival, családtagjainkkal, gyermekeinkkel, Isten cselekedeteinek beteljesülésével szemben is.
Így legyen. Ámen
Írta: dr. Orosz-Dandé Éva