Mikor hitéletem elején jártam, nem igazán értettem, hogyan tud szólni hozzám az Úr. Elméletben tudtam, hogy elsősorban az igén keresztül. De tud szólni hozzánk másképp is?
Talán egy gondolat felébresztésével is?
Már számtalanszor előfordult, hogy egy-egy ötlet, feladat villámcsapásként hasított a fejembe.
Ha a napi rutinjaimhoz, a munkámhoz vagy az engem érintő, hétköznapi dolgaimhoz kapcsolódnának, akkor nem is csodálkoznék ezen. Viszont mikor semmi köze nincs az engem körbe vevő feladatokhoz, elképedek. Ezek által a gondolatok által olyan feladatokat kapok, amire úgy érzem, alkalmatlan vagyok, nem tudom megcsinálni, nem is értek hozzá! De a gondolat egyre csak erősödik. Napról napra csak nyomaszt. Menj…, indulj…, csináld!
Imádságban kérem az Istent: „Uram! Valóban te indítasz? Te akarod, hogy menjek, cselekedjek?” Ilyenkor próbálom nyugtatni magam: ááá biztos nem Isten akarata ez, csak az én agyam generálta! De miért tenné ezt? Mikor nem foglalkoztat ilyesmi!
Mindig ellenkezem. Sohasem indulok vagy cselekszem azonnal. Képes vagyok napokig, hetekig van, hogy hónapokig rágódni ezen, nem indulni és nem tenni semmit!
Mire újra és újra eljutok odáig, hogy már annyira nyomaszt, hogy minden gondolatom, figyelmem arra a feladatra fókuszál és akörül forog!
Olyankor félre vonulok a szobámba. Alázattal, porig hajolok az Isten előtt! Kétségbeesetten kérem, hogy erősítsen meg abban, hogy valóban az Ő akarata, hogy teljesítsem a gondolatomban előjött feladatot?!
És ilyenkor mindig jön a válasz: az Európa Rádión keresztül, a szószékről, egy könyvből stb. …! Az Úristen jól ismer! Tudja, ha csak egy helyről kapnék megerősítést, esedeznék másikért! Szégyellem is magam ilyenkor őelőtte!
Nemrég volt egy ilyen élményem: egy olyan személyhez indított az Úr, akit ugyan gyerekkorom óta ismerek, de egy órától többet még nem beszéltem vele soha. Az jött elő gondolatként, hogy meg kell keresnem és hogy vigyek neki egy aprócska ajándékot. Az ajándékok közzé két igét és egy kis verset is tettem. Arra kaptam megerősítést, hogy a két igét és a verset dizájnos formában adjam át. A vers egy szép, színes, vidám hűtőmágnesnek lett elkészítve, az egyik ige papírtekercs formában, szalaggal átkötve, a másik egy extravagáns asztali képkeretbe lett beletéve. Azt is megkaptam, hogy az ajándékom egyenlőre nem az igei üzenet miatt lesz kitéve. hanem azért, mert jól mutat. De idővel lehet, hogy ez az ige valaki szívébe hull!
A vers a következő volt :
,, Engedd csendben megértenem
Minden, mi történik velem,
voltaképp csak áldást rejt,
Isten hibát sosem ejt! „
Az igék pedig: Józsué 1:9 és 2 Timóteus 1:7.
Dicsőség az Úrnak, hogy még ennek ellenére is ad feladatot, hogy ilyen nehezen értem meg és indulok el! Dicsőség az Úrnak azért is, hogy még engem is, nagyon egyszerű létemre, eszközként használ!
Áldott legyen az ő neve!
Írta: Hoffmanné Fedor Ibolya