Sokszor feltettem már magamnak a kérdést: Isten valóban ismeri a gondolatainkat?
Nem csak a kimondott szavakat, nemcsak az imádságainkat, hanem azt is, amit csak a szívünk mélyén hordozunk, néha még önmagunk előtt is titokban?
Az elmúlt évek során újra és újra megtapasztaltam, hogy Isten nemcsak hallja a szavainkat, de látja a szívünk rezdülését is. Sokszor elég volt egy gondolat, egy sóhaj, egy kimondatlan kérés, és Ő válaszolt.
Nem mindig azonnal. Nem mindig úgy, ahogy én vártam. De amikor megérkezett a válasz, mindig tudtam, hogy ez nem véletlen. És ez a legutóbbi sem volt véletlen!
Egy rászoruló család azzal a kéréssel keresett meg, hogy nagy szükségük lenne egy hűtőszekrényre. A régi, a viharok, áramkimaradások miatt végleg tönkrement, és most nincs lehetőségük másikat vásárolni.
Szomorúan kellett azt mondanom, hogy nem tudunk segíteni! Ilyen felajánlást nagyon ritkán kapunk.
De ahogy letettem a telefont, nem hagyott nyugodni a dolog. Csendben, magamban csak annyit gondoltam, hogy de jó lenne, ha épp most ajánlana fel valaki egy hűtőszekrényt.
Tovább sem mertem gondolni, hogy egy mosógép is kellene náluk, mert ők még kézzel mosnak és régi álmuk az is.
De azt már nem is kértem. Talán túl sok lenne! A gondolatom ott maradt Isten előtt.
Én tovább mentem a dolgomra, kissé nehéz szívvel, de belenyugodva abba, hogy most nem tudtunk segíteni.
És akkor másnap jött a telefon! Egy presbiter testvérem keresett meg, hogy egyik ismerősének lenne egy hűtőszekrény, egy mosógép, egy villanytűzhely és egy mikrohullámú sütő felajánlása. Igaz, nem mai darab egyik sem, de mind tökéletesen működik. Tudok-e olyan családot ahol örülnének neki?
Ott álltam meghatottan, könnyes szemmel, mert amit mi nem tudunk megtenni, azt megtette az Úr! Ő látta a család szükségeit, és látta az én gondolataimat is. A kimondatlant.
Isten valóban gondolatolvasó.
Nem a mágikus értelemben, hanem úgy, ahogyan az Atya ismeri a gyermekeit.
„mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.”(Mt 6,8)
Ez a történés nekem egy újabb emlékeztető volt arra, hogy nincs olyan kérés, amely túl halk lenne az Ő számára. Nincs olyan gondolat, amely elrejtve maradna az Úr előtt. Nincs olyan szükség, amelyet Ő ne tudna betölteni, a maga idejében, a maga módján.
Bízzunk Ő benne, mert Ő lát, hall és szeret!
Még akkor is, amikor csak csendben sóhajtunk fel!
Írta: H. F. I.