Attila és Anikó
„Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” 1 Mózes 2 , 24.
Egy kisvárosban végeztem evangélizációs szolgálatot. Az igehirdetésben érintettem, hogy Istennek nem kedves az együttélés, hanem Ő két embert a házasságban szeretne látni. Istentisztelet után elém perdült egy csinos fiatalasszony. – Felfigyeltem arra, mintha lelkész úr nem helyeselné a házasság nélküli együttélést. Beszéljük már meg a kérdést. – Előkerült párja és három gyermekük is.
Leültünk a gyülekezeti teremben, és elmondtam, hogy Isten igéje nem élettársról, barátnőről, szeretőről beszél, hanem feleségről. A házasságon kívüli szexuális életről a Biblia azt mondja: paráznaság. – Jaj, nekem! – kiáltott fel a fiatalasszony -, hogyan tehetem rendbe 18 év bűneit? – Semmivé tenni nem tudja, de elrendezni igen. Két dolgot kell tenniük:
1/ Álljanak oda férjével együtt Jézus keresztjéhez lélekben: – Uram! Bocsásd meg minden bűnünket. Ő megbocsátja, hiszen megígérte: „Ha megvalljuk bűneinket…Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől.” / 1 János 1 , 7.9 / –
2/ Belátható időn belül rendezzék a házasságukat.
Utaztam tovább, hónapokig nem tudtam róluk semmit. Egyszer csak jelentkeztek telefonon. Boldogan újságolta a fiatalasszony: – Megkötöttük a polgári házasságunkat! – Ha jól emlékszem, Mauritius szigetén kötöttek házasságot. A vállalkozó család megengedhette magának ezt a luxust is. – Folytatta: Már megbeszéltük a Tiszteletes Asszonnyal, hogy mikor lesz az egyházi esküvőnk.
A „rendezés” után olyan örömük lett, hogy az egyik református üdülőbe összehívták barátaikat, üzlettársaikat, régi iskolatársaikat – mintegy 40 főt -, hogy elmondják nekik, mit kaptak Jézustól. Megszervezték a találkozót, egy egész hétvégét – csütörtök estétől vasárnap délig. Meghívtak, hogy lelkésznőjükkel együtt vezessük az együttlétet. Mire a hétvégére sor került, a barátok sorra lemondták a részvételt. A férj egyetlen régi iskolatársa jött el – mankóval a hóna alatt. Ő is azt mondta: – Nem jöttem volna, ha el nem törik a lábam.
Mivel időben kiderült, hogy nem jönnek, a környékbeli gyülekezetekből hívtunk résztvevőket. Szinte megtelt az üdülő. Olyan áldást éltünk át, hogy elhatároztuk: jövőre is összejövünk. Azóta már a harmadik ilyen hétvégére készülünk. / A „mankós” fiatalember elmaradhatatlan résztvevő. Alig várja, hogy újra ott lehessen. / A feleség mindent megszervez. A szállást, étkezést, gyermekekkel való foglalkozást, még azok segítését is, akiknek nehezebb kifizetni a részvételi díjat.
Én pedig hálás szívvel szemlélem Isten csodáját. Egy igével, egy mondattal megállít az együttélésben egy párt, rendezteti velük a rendezendőket, majd „bekapcsolja” őket Isten országa vérkeringésébe, és sokak számára áldást jelent a szolgálatuk, de leginkább ők örülnek jobban egymásnak és a kapott szolgálatnak.
Írta: Végh Tamás ny. lelkipásztor