Isten nemcsak a hitre hív, hanem arra is, hogy tartozzunk valahová. Közösségre, családra vágyó lénynek teremtett bennünket, életünkre vonatkozó tervét nem is lennénk képesek egymagunkban végrehajtani.
Meghatározott szerepre teremtettünk, de ha nem csatlakozunk egy élő gyülekezethez, akkor nem tudjuk betölteni második fő életcélunkat (hogy tagja legyek Krisztus családjának). Az életben betöltendő szerepünk felismerésében ugyanis a többiekkel való kapcsolatunk lehet segítségünkre. A gyülekezet lüktető ereitől elvágva, lelki életünk elsorvad és végül megszűnik létezni.
A lelki hanyatlás első tünete általában az istentiszteleten vagy egyéb hívő összejöveteleken való részvétel rendszertelenné válása. Amikor közönyösen kezdünk viszonyulni a közösséghez, akkor minden más is hanyatlásnak indul. Az, hogy Isten családjának tagjai lehetünk (mint arról a múlt héten is szó volt), nem valamilyen jelentéktelen, félvállról veendő feladat. Aki azt mondja, hogy nincs szüksége az egyházra (az egyház test, nem pedig épület, élő organizmus, s nem valamiféle hivatalos szervezet), az vagy túl elbizakodott, vagy egyszerűen tudatlan. Az egyház annyira fontos, hogy Jézus meghalt érte a kereszten: „Krisztus szerette az egyházat és önmagát adta érte”.
A helyi közösség
A gyülekezet szó a Bibliában szinte mindig a hívők helyhez kötött, látható csoportját jelenti. A Biblia azt mondja, hogy gyülekezeti otthon híján a hívő olyan, mint a testrész nélküli test, a juh nyáj nélkül vagy a gyerek család nélkül. Sokan hiszik, hogy anélkül is lehet „jó keresztény” valaki hogy csatlakozna egy gyülekezethez, pedig Isten ezzel bizony nem értene egyet.
Miért van szükség gyülekezeti családra?
A gyülekezethez tartozással azonosítjuk magunkat, mint valódi hívőket. Nem állíthatom ugyanis magamról, hogy Krisztust követem, ha nem kötelezem el magam konkrétan tanítványainak egy csoportjához. A gyülekezeti család kimozdít az önközpontú elszigeteltségből, ez az az iskola, ahol megtanulhatjuk az Isten családján belüli viselkedést. Csak úgy tanulhatjuk meg milyen az igazi közösség, úgy élhetjük meg a testvéri kötelék és bizalom fogalmát, ha rendszeresen időt töltünk egyszerű, nem tökéletes hívő testvéreinkkel. A közösség bibliai fogalma azt jelenti, hogy egymás felé is ugyanolyan elkötelezettek vagyunk, mint Jézus Krisztus felé. A gyülekezeti család segít megizmosodni lelkileg. Pusztán istentiszteleti részvétellel nem válhatunk érett hívővé. Lelki izmaink akkor képesek megerősödni, ha a gyülekezeti élet egészében részt veszünk.
A Biblián kívül szükségünk van a növekedéshez a többi hívőre. Tanulhatunk egymástól, számonkérhetjük egymáson a növekedést. Krisztus testének szüksége van ránk. Mindannyiunk számára egyedi szerepet tartogat Isten: ezt hívják szolgálatnak, erre kapjuk lelki ajándékainkat is. A helyi közösség az a hely, amelyet Isten arra szán, hogy felismerjük, kifejlesszük és használjuk lelki ajándékainkat.
Miután Isten gyermekeként újjászületik valaki, a legtermészetesebb első lépés, hogy tagként csatlakozik valaki a gyülekezethez. Úgy térünk meg, hogy kijelentjük: mostantól Krisztushoz tartozunk. Úgy válunk gyülekezeti taggá, hogy kijelentjük: mostantól a hívőknek egy adott csoportjához tartozunk. Az előbbi döntés az üdvösséget, az utóbbi a közösséget biztosítja számunkra.
Hálás vagyok Istennek, hogy megtérésem után igen hamar felismertette velem lelkipásztorunk, valamint Gyökössy Endre bácsi és Cseri Kálmán bácsi könyvein keresztül, hogy a közösséghez tartozás fontos „alapköve” hívő életünknek. Így, közösségben tudjuk meghallani Isten nekünk szánt igei üzenetét, így tudunk fejlődni napról napra a közösség építő ereje által. Hajdúsámsonban remek hívő közösséget formál folyamatosan az Úr. Mindig vannak új csatlakozók, akiket szeretettel várunk és fogadunk. Bár tudom, ebben még sokat kell csiszoljon rajtunk az Úr – hiszen a megszólításokban még nem vagyunk annyira „ügyesek” – de az ő vezetése mellett ebben is fejlődünk napról napra. Egy olyan közösség él itt, akikkel mindig mindenben számíthatunk egymásra, akikkel megosztjuk örömünket, bánatunkat és segítjük egymást mindenben, amiben csak szükséges. Az Úrban testvérek vagyunk. Közösen is sokat imádkozunk és az Úr csodájának köszönhetően nagyon sok imakérésünk talált már meghallgatásra mind közösségi, mind egyéni szinteken.
„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek”. (Ef. 2,19)
Írta O. D. Éva Rick Warren: Céltudatos élet 17. napi írása alapján