„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” /Példabeszédek 19,21/

Az emberek többsége három alapvető kérdéssel küszködik. Az első az identitásával kapcsolatos: „Ki
vagyok én”? a második a jelentőségével: „Számít-e, hogy vagyok?”, a harmadik a hatásával: „Hol a
helyem az életben?”
Az Isten által rendelt öt életcélban mindhárom kérdésre megtalálható a válasz. Melyek ezek?

Mi legyen életem középpontjában?
Ez a kérdés az istendicsőítésre vonatkozik. Mi köré szeretném építeni az életem? A központi helyet
elfoglalhatja a karrier, a család, a sport, a hobbi, a pénz – ezek mind jó dolgok, csak éppen nem illeti
meg őket központi hely, egyik sem elég erős ahhoz, hogy megtartson. A középpontba valami
megingathatatlannak kell kerülnie. Jézus, mikor átadtuk neki az életünket, elfoglalta ezt a központi
helyet, de dicsőítenünk kell őt, hogy ott is maradjon. Pál így imádkozott: Hogy Krisztus lakjék
szívetekben”. Honnan tudhatjuk, hogy Isten foglalja el a központi helyet az életünkben? Amikor övé a
központi szerep, olyankor imádjuk őt, amikor nem, akkor imádunk aggódni. Az aggodalmaskodás
figyelmeztető lámpa, amely jelzi, hogy Istent kissé félreállítottuk. Amint visszahelyezzük a
középpontba újra békességünk lesz.

Milyen legyen a jellemem?
Ez a kérdés a tanítványságra vonatkozik. Milyen ember akarok lenni? Istent sokkal jobban érdekli,
hogy milyenek vagyunk, mint hogy mit teszünk. A jellemünk jön velünk a mennybe, a karrierünk
viszont nem. Soroljuk fel azokat a tulajdonságokat, amiket szeretnénk kifejleszteni magunkban.
Kezdhetjük a Lélek gyümölcseivel vagy a boldogmondásokkal.

Mi legyen az, amit adok?
Ez a kérdés a szolgálatra vonatkozik. Milyen szolgálatot szeretnék végezni Krisztus testében? Milyen
szerep illene rám legjobban Isten családjában? A formánknak megfelelően el kell döntenünk, kinek
lehetünk leginkább a segítségére, hiszen mindannyian másfajta gyümölcsöt termünk.

Mi legyen az, amit az életemmel közlök?
Ez a kérdés a nem hívőkhöz szóló küldetésünkre vonatkozik. Fogalmazzuk meg, hogy szeretnénk
továbbadni az embereknek bizonyságtételünket és az örömhírt, valamint soroljuk fel azt is, milyen
leckéket tanultunk meg eddigi életünk során, és mit helyezett Isten a szívünkre, hogy elmondjuk a
világnak. A szülők küldetésének része az is, hogy gyermekeiket Krisztus megismerésére neveljék,
segítsenek nekik felismerni Istentől kapott rendeltetésüket és elküldjék őket a világban végzendő
küldetésükre. Az üzenetet, amelyet hirdetünk életünknek is alá kell támasztania, érvényesíteni kell
azt. A nem hívők, mielőtt elfogadnák a Biblia hitelességét, előbb szeretnének meggyőződni a mi
hitelességünkről. Ezért mondja a Biblia: „A Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek”.

Milyen legyen a közösség, ahová tartozom?
Hol fogom megvalósítani a keresztényeknek szóló bibliai „egymás-parancsokat? „Minél érettebbé
válunk, annál jobban fogjuk szeretni Krisztus testét, és annál több áldozatot fogunk meghozni érte.

Talán felmerül a kérdés: mi lehet Isten akarata a munkámra, a házasságra, a lakóhelyemre, a
tanulásra nézve? A helyzet az, hogy mindezek másodlagos kérdések, és akár többféle lehetőség is
beleférhet Isten akaratába. A legfontosabb: attól függetlenül, hogy hol élünk, hol dolgozunk, ki a
házastársunk – betöltsük az Istentől kapott örök érvényű rendeltetésünket. Mindezeknek a
választásoknak támogatniuk kell ezt. Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa
valósul meg – mondja a Biblia.

Ne a terveinkre összpontosítsunk, hanem az Isten által elrendelt életcélokra, mert ezek maradnak meg örökké.

Egy napon majd maga Isten fogja megvizsgálni milyen választ adtunk ezekre a kérdésekre. Jézusnak
adtuk-e a központi helyet az életünkben? Kiformálódott e bennünk az ő jelleme? Az emberek
szolgálatának szenteltük-e az életünket? Továbbadtuk-e az üzenetét? Betöltöttük-e küldetésünket?
Szerettük-e a családját és bekapcsolódtunk-e az életébe? Csak ezek számítanak.

Az írás Rick Warren: Céltudatos élet című könyve 40. napi témájának rövid összefoglalása.
Lejegyzetelte: O. D. É.