Mindannyiunk életében vannak olyan találkozások, amikor valami miatt nem úgy sikerül egy beszélgetés, ahogy szeretnénk. Nem tudjuk elmondani, ami bennünk van, mert akkor épp nem tudunk megszólalni, vagy utólag jut eszünkbe, amit mondhattunk volna.
Ennek lehet több oka is, de biztos mindenkivel előfordult már, hogy egy csendes pillanatban megfogalmazódott benne az, amit elmondhatott volna neki. Elképzelünk egy olyan helyzetet, amikor minden adott ahhoz, hogy ami a szívünkre helyeződött, azt megosszuk vele.
Ebben az elképzelt beszélgetésben nincs zavaró tényező és legfontosabb, hogy a másik fél is meghallgat…mintha csak egy filmbeli jelenet lenne…és akkor el tudunk mindent mondani, mindent, ami bennünk van. Sajnos legtöbbször mindez a fejünkben zajlik le, mert az életben nagyon sokszor elszalasztjuk az ilyen alkalmakat, és valójában csak a filmekben és a fejünkben tud minden tökéletesen alakulni.
És a másik fél nem is biztos, hogy meghallgatna minket, vagy már nincs lehetőség a személyes beszélgetésre. De miért hagynánk elveszni azokat a csodálatos gondolatokat, amiket én személy szerint hiszem, hogy az Úrtól kapunk? (mert nekem általában a vele való beszélgetés során jönnek ezek gondolatok). Osszuk meg egymással, akár a blogon is. Lehet névtelenül is, lehet névvel is. Jövő héten már egy ilyen elképzelt beszélgetés részesei lehettek.
Írta: S. N. R.