A GONDVISELŐ HITTŐL JÉZUSIG
Házassága révén Erdélyből került át egy fiatalasszony Budapestre. Férje nem érdeklődött a hit iránt, de ő gyermekkorától úgy nevelkedett, hogy továbbra is természetesnek tekintette a vasárnapi istentiszteleteket. Meglepte ugyan, hogy a hatalmas templomban milyen kevesen hallgatják az igét.
Amikor fiai konfirmációs ideje elérkezett, akkor még inkább a szívén volt, hogy őket is Istenhez segítse. Örült, hogy az egyik lelkipásztor még évekig együtt tartotta a fiatalok csapatát a heti bibiaórákon, közös programok, kirándulások által is.
Ettől kezdve olyan odaadóan részt vett a gyülekezeti alkalmakon és szolgálatokban, hogy hamarosan presbiterré választották. Nem sokkal ezután lelkészválasztás előtt állt a gyülekezet. Néhányan rendszeresen imádkoztak az új pásztorért. Isten meghallgatta imádságaikat, élő hitű lelkipásztorral ajándékozta meg a gyülekezetet. Hamarosan egy fiatal lelkész házaspárt is választott a gyülekezet a misszió további erősítésére. Így új idő köszöntött be hozzájuk, amely őt is meglepte. Hiszen az igehirdetések középpontjába Jézus került. Egészen új volt számára az újjászületésről hangzó igehirdetések üzenete.
Áldott evangélizációk, csendeshetek, csendesnapok alkalmain őt is élő hitre hívta Ura. Örvendetes pillanat volt az életében a megtérése. Rádöbbent, hogy a gyermekkortól tartó hitbeli hűsége, a Gondviselő Istenbe vetett hitig segítette, de még nem ismerte az üdvözítő hitet. Gyermeki örömmel ragadta meg a felismert Kincset. Megvallotta bűneit és bűnbocsánat nyeréssel a múltja rendezve lett. A jövőjét pedig Megváltója kezébe tette. Az Úr Jézus örvendező emberré tette, azóta örömteli szívvel dicséri Őt.
Amikor élő hitre jutott – állította lelkipásztorának – , hogy neki eddig az újjászületés igéit nem hirdették. Legalább is így nem, hogy megértette volna.
De sokan járnak templomainkba, akik – talán gyermekkoruktól – hisznek a Gondviselő Istenben, de Jézussal nem nagyon tudnak mit kezdeni. Pedig a teremtés óta legnagyobb örömhír karácsony éjszakáján így hangzott: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” / Lukács 2 , 10 – 11 /
Valaki megkérdezte tőlem a múltkoriban: – Mi a célunk emberek életével, amikor az igét hirdetjük nekik? – Azt válaszoltam: – Az, hogy az ige nyomán élő hitre jussanak, ebben a hitben növekedjenek, és beálljanak a szolgálatba.
Figyeljünk oda lelkipásztorok és élő hitű presbiterek, gyülekezeti tagok, hogy ne hagyjuk a jószándékú, áldozatkész, hűséges templomba járó testvéreinket a Gondviselő Isten hitükben megrekedni, hanem segítsük őket Jézusban üdvözítő hitre jutni. Hiszen a Gondviselő Isten küldte el Fiát erre a világra, „hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” / János 3 , 16 /
Írta: Végh Tamás ny. lelkipásztor