„De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa”. (Máté 19,14)
Nagycsütörtökön megszervezésre került egy gyerekeknek szóló alkalom, ahol mint segítő vehettem részt. Még konfirmandus koromban volt utoljára ilyen jellegű szolgálatban részem, így izgatottan vártam, hogy is fog alakulni ez a nap. Hallgattam a belső sugallatra és próbáltam abban segíteni, amiben tudtam, azoknak, akik már nem először vállalnak ilyen szolgálatot. Egy remek ötlet alapján a húsvét megtapasztalása volt a fő téma az öt érzékszervünkön keresztül (tapintás, szaglás, látás, ízlelés, hallás), így 5 állomás várta a fiatalokat, ahol rövid ismertetők, bibliai történetek hangzottak el és gyakorlati feladatokban is kipróbálhatták magukat.
Regisztráció után játékkal és közös énekléssel kezdődött az alkalom. Lelkesen, jó hangulattal énekelték főleg azokat az énekeket, amiket nemrég tanultak hittanórán. (Hozsánna, Hozsánna, Hozsánna Dávid fiának… ezt még én is megszerettem.) Majd egy áhítat következett, ahol a nagyheti történésekről hallhattak a fiatalok. Na, itt ért a meglepetés! Tiszteletes beszélt Jézusról, a keresztről, a nagyheti eseményekről és a feltámadásról, (természetesen gyerekek nyelvezetének megfelelően, egyszerűen, kérdéseket feltéve, hogy bevonja a gyerekeket a történetbe…), és jöttek a lelkes válaszok, néha merész kérdések, őszinte mosolyok, figyelmes tekintetek a gyerekek részéről.
Látszott, hogy tényleg elhiszik azt, amiről most beszéltek. Ahogy ültem és merengtem magamban úgy beugrott egy gondolat: Most már értem, miért szeretett Jézus gyerekek között lenni! Hiszen jó látni az őszinteséget, a valódi érdeklődést és vágyakozást az ismeretre, az alázatosságot és önfeledt örömöt, és ez úgy hiányzott. Ők nem kérdőjelezik meg az elmondottakat, és nem azt várják, hogy hol tudnának belekötni, egyszerűen csak hallgatják és elhiszik, mert nekik még szükségük van a vezetésre, a tanításra.
Ha magamba nézek, akkor talán nekem is szükségem van arra, hogy néha ilyen gyermeki szívvel legyek ott egy istentiszteleten, merjem elhinni, amit Isten mond, úgy igazán, őszintén, kérdések és előítéletek, túlgondolások nélkül; engedni, hogy vezessen és tanítson.
Nem véletlenül mondta Jézus is a fenti igében, hogy „ilyeneké a mennyek országa”. Hálás vagyok, hogy így emlékeztetett arra, hogy igen is felnőttként is szükségem van arra, hogy olyan legyek, mint egy gyermek, mert Ő az Atyám.
Írta: Bíró Zita