Még kis gyermekként emlékszem őt is gyerekhez hasonlítottam. Karácsonykor született Jézuska, hát akkor ő is kicsi lehet mint én. (Az ő születése óta eltelt idő fogalma még messze állt tőlem.) Ezek a gondolatok játszódtak le bennem miközben a Nagytemplomban ültünk szenteste és hallgattuk az alkalmat.
Jézus számomra olyan mint egy barát, egy igazi és legjobb barát.
Aztán, ahogy egyre-egyre nőttem, Isten segítségével az elképzeléseim is kezdtek változni a Fiáról. Jóformán együtt cseperedtünk fel, mindketten elkezdtünk érni. Nyilván ő mindig is felnőtt volt, de hiszem, hogy szándékosan hozzám hasonlóan jelent meg, így költözött a fejembe, hogy be tudjam fogadni. Mivel a kortársakkal jobban szótértünk, abban az időszakban hozzá többször fordultam, mint személy szerint Istenhez.
Később már felfogtam az ő életét, ezután igyekeztem az áldozatának jelentésével is megbirkózni kisebb nagyobb sikerrel. Sajnáltam és egész hamar rájöttem, hogy ezt mind csak miattunk, egy olyan világ miatt történt ami tele van gonoszsággal. Egyszerűen nem értettem! Ezen a fontos kérdésemen az Úr segített, olyan emberek és igeszakaszok elküldésével, amelyek megérintettek, hozzá vezettek. Ha voltak/vannak olyan időszakok az életemben, amikor nem érzem magamhoz olyan közel Ő akkor is ott volt/van/lesz, ezáltal folyamatos a kapcsolatunk Krisztussal.
Most nem tinédzsernek látom, egy felnőtt, aki igyekszik vigyázni rám és őrzi a szívem legféltettebb titkait, sokszor megnevettet: akár egy humoros igeszakasszal vagy egy olyan cselekvéssel, amivel mosolyt csal az arcomra a nehéz pillanatokban. Elhelyezett új barátokat a mindennapjaimban, akikkel úgy érzem, örökké tartó lesz a kapcsolat, csakis általa. Egy szóval gondoskodik rólam, mint ahogy senki más. Hálás vagyok, hogy bemutatkozott már egészen fiatalon nekem és felforgatta az eddig ismert világomat.
Írta: Papp Linda